A magyar nacionalizmus (pontosabban etno-nacionalizmus, vagy etnicizmus, amely a magyar nép -- természetesen nem létező -- egységes eredetére vezeti vissza a nemzetet és ez alapján bárkivel és bármivel szemben elsöprő idegenellenes indulatokat tud gerjeszteni) az első számú felelős a magyar társadalom modernizációjának töredékességéért, polgárosulásának elmaradásáért, a mai versenyképességének romlásáért -- és magáért az orbánizmus népszerűségéért. Mégis alig beszélünk róla a közéletben, holott a médiában műsorok tucatjainak kellett volna már szólnia róla eddig is és kellene a jövőben is, még jó darabig, amíg nem látjuk át pontosan a működési elvét. De -- fájón teszem hozzá -- mi ritkán beszélünk a lényegről, azt is többnyire vetélkedő ideológiai szűrőkön át, úgyhogy a végén a dolog maga mindig elvész a törzsi harcban, a magyar politikai szellem nívója meg olyan, amilyen.
A magyar nacionalizmus legbaljósabb vonása -- kiegészülve azzal, hogy ellenlábasával, a szocializmussal, amelyek mindketten erősen államelvű ideológiák, békeidőben is a legterméketlenebb kollektív viselkedés kiváltására képesek --, hogy nincs talaja az érvelésnek vele szemben. Az ember előbb lehet "hazaáruló" egy dominánsan nacionalista környezetben, minthogy meghallgatják, nem beszélve arról, hogy mérlegelik az érveit. Hiába mutatna rá az ember arra, hogy kétszáz éve, mióta a magyar nemzet egyáltalán létezik a gens (nép) közös "hungarus" eredettudatán, napi gyakorlatán és nyelvén túl, a nemzet politikai modernizációs programnak indult egy versenyképes társadalom és kultúra érdekében, és az már eleve a kudarc jele volt, hogy a nemzet szó visszaesett az eredettudat jelentéstartományába a félkész "magyar" kulturális tudattal megacélozva, és nem vált belőle a politikai társadalmat jelölő szó, mint a Nyugaton. Magyarrá válni azóta sem lehet nagyon az eredetmítoszba való sikeres integráció nélkül (azaz egy német születésű, anyanyelvű és nevű magyarországi lakos, nem beszélve egy szírről vagy gaboniról, ha akarna sem tekinthetne nyugodt szívvel magára magyarként, noha magyar állampolgár lehet közben).
Ennek a genetikus (nem genetikai!) magyarságtudatnak a premodern eredete máig meghatározza a "magyar gondolkodás" zártságát, amit a belső forrású modernizáció hiánya csak erősített és változatlanul erősít. A magyar nacionalizmus sérelmi és védekező -- esetenként pedig a látható sikertelenségét és a reális önkép hiányát agresszióval kompenzáló -- volta az orbánizmus alapja: erre épül a politikai narratívája és az a lelki terror, amelyben a híveit tartja. A nacionalizmusból természetesen nehéz kigyógyulni, mert van szerepe egy nemzet összetartozásának biztosításában, de a magyar nacionalizmus főleg nemzetellenes azáltal, hogy nem engedi hozzá a nemzetet a megfelelő önképhez, traumáinak felismeréséhez és a modernizációhoz. A bal- és a jobboldal közötti határvonal végső soron ott húzódik, hogy a nacionalizmusra mindenekelőtt az összetartozás forrásaként vagy kidobandó holmiként tekintenek, holott egyik sem a megfelelő hozzáállás. A magyar nacionalizmust modernizálni kéne, hogy a nemzet is a belső modernizáció útjára léphessen.
További probléma, hogy a nacionalizmussal nyilvánosan a baloldal sem fordul szembe, mert tudja, ezzel csak ártana magának, ezért a nacionalizmus jelentette történelmi hazugság benne forog a politikában anélkül, hogy értelmesen tudnánk róla beszélni. Ezzel viszont a baloldal rögtön meg is adja magát az egyetlen legfontosabb jobboldali narratívának (jobboldali a magyar nyelvhasználat szerint), és esélye nincs legyőzni ezt a nemzet érdekében. Már csak azért sem, mert híján van egy megközelítőleg ilyen robusztus ellen-narratívának. Európa nem az (legalábbis ahogy ők képviselik, biztosan nem), a szociális demagógia nem az, a korrupció nem az. Marad a várakozás az orbánizmus kihúnyására, ami viszont azért rossz taktika, mert a nacionalizmus ébren tartására Orbán sosem lesz rest bevetni egyre radikálisabb ellenségképeket, ami (ismét) könnyen sodorhatja a történetet tragikus végkifejletbe. Betudható ez annak, hogy az orbánizmusnak nincs semmilyen egyéb komolyabb legitimációs forrása.
A baloldal szabályosan retteg a nacionalizmustól. Márpedig a rettegésnél még a probléma helytelen felvetése is jobb lenne. De hát miért várnánk többet ettől a baloldaltól, amely hagyományosan inkompetens, szellemtelen és irreleváns. Persze ugyanilyen erővel kellene beszélni a magyar jobboldal nem orbánista darabjairól. Ez a jobboldal azt hiszi, nacionalistának lenni felette konzervatív dolog. Miért hiszi ezt a jobboldal? Mert nem tanult a saját történetéből, mert műveletlen és mert gyáva.
