A Momentum úgy érezte, ideje elköteleznie magát a meleg büszkeség és a posztmodern családkoncepció mellett, miután már megszerezte az összes szavazó 1 uszkve 2%-ának támogatását. Eljött tehát az ideje az SZDSZ 2.0-ává serdülésnek. Ezzel nem az a probléma, hogy a Pride, fő, migránsok, multikulti négyszögben ne lehetne tisztességes, szép életet élni -- ugyanúgy lehet, mint bárhol máshol, nyilván különbözők vagyunk --, hanem hogy az egyébként "nemzeti" babérokra törő párt nem ismeri a saját nemzetét, vagy csak annyiban, hogy sürgősen meg akarja haladni. (Vö. radikalizmus, amit - úgy látszik - hiába küldünk ki az ajtón, bemászik az ablakon, és hiába akarja egy párt a "levitézlett" eszméket kiebrudalni ugyanígy, kiderül, hogy szépen áldozatul esik nekik.) Mindenesetre ez a meghaladandó nemzet a legújabb közvéleménykutatás szerint, amely semmiben nem mond ellent a korábbiaknak, 20%-nyi támogatással jutalmazza a nyolc baloldali pártot összesen.
Mivel szívesen értenek félre olvasóim a másik oldalon, hadd szögezzem le még egyszer ezerstb. poszt után is, nem hiszem, hogy a baloldalnak ne lenne létjogosultsága, ideértve a címben jelzett értékrendet is. Mindössze azon csodálkozom, hogy ez a baloldal ezzel az értékrenddel választást akar itt nyerni. De gyorsan két korrekció: a jelzett balliberális-posztmodern értékrend természetesen nem jellemző pl. a legnagyobb baloldali pártra, amely úgy általában leginkább csak korrupt, kollaboráns és visszaél a "demokratikus" jelzővel. A másik korrekció: a legtöbb pártnak, ideértve Momentumot, semmiféle eszmei mondandója nincs. Az, hogy én összeszedtem ezt a négyet, nem jelenti, hogy ha szerdán ki is állnak ezek mellett, csütörtökön ne felejtenék el őket újabb évre. Ami nem pragmatizmus, hanem egyszerűen tudatlanság.
Visszatérve a radikalizmushoz. Magyarországon nem lehet radikalizmussal választást nyerni -- és ez így van jól. Aki nem érti -- most a baloldalról beszélve --, hogy egy nemzetnek nem kell folyamatosan az orra alá dörgölni, hogy milyen -- egy bizonyos nézőpontból -- az ideális létezési módja (ahol adott esetben még a holland vagy a kanadai társadalom sem tart), azzal motiválva a választókat, hogy csak az "intoleránsok" és Mucsa nem fogadják ezt el, ott a hibákat csak megismételni lehet. És megismétlik sokadszor is.
A baloldalnak ez a szűk identitáspolitikai értelmezése egy-két balos pártot már sírba döntött, a többit meg szisztematikusan megeszi. Mert ugyanis kis hazánkban szó sincs arról, hogy a baloldal a szolidaritás, a szakszervezeti mozgalom, a népoktatás, a szegények és a jóléti piacgazdaság mellett érveljen (koherensen!), erre irányítsa a fókuszát (=szociáldemokrácia), és ezen az alapon zárkóztassa fel emberek millióit, hogy azok valamikor a viszonylag távoli jövőben képesek legyenek meghallani az emberi jogi érvelést annak negyedik és ötödik spektrumában. Nem, ez túl lassú és körülményes volna. Ezzel szemben szabadjon követelnünk mindjárt gender equality-t, macchiatót és általános alapjövedelmet ide. Egy nemzetet viszont nem ostorozni, frusztrálni és szívatni kellene mindenféle posztmodern, keleti parti, konstruktivista stb. beszédmóddal és glokalista értékrenddel, hanem hozzásegíteni a létezése újraértelmezéséhez, ehhez reális ösztönzőket és utat mutatni, és reménykedni, hogy megkóstolja a sikernek azt az irányát, amely végül modernizációs pályára állítja -- hogy közben az identitásával is békében maradjon. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy az egészet mennyivel jobban el tudná végezni egy rendes jobboldali párt.
