Maffiaállam vagy fasisztoid mutáció? Sok érv szól amellett, hogy rég nem kellene már annyit foglalkozni a rezsim leírásával, mint a megdöntésével, illetve a megdöntése végül olyanokra fog hárulni, akik nem a leírás szőrszálhasogatásával töltik a napjaikat. Én mégis jeleznék a létező két legfontosabb leíró készletünk mellett egy harmadikat is, amely szerintem pontosabb mindkettőnél: elkerüli a "maffiaállam" egyfelől politikán kívüliségéből, másfelől a bombasztikusságából adódó korlátait, és elkerüli másfelől Ungváry Rudolf "mutáns fasizmusának" ideologikus és érzelmi csapdáit.
Magyarországon gyarmati rezsim rendezkedett be*, amelynek vezetői a társadalom ellenében léteznek, a társadalom erőforrásainak elvonásában érdekeltek, és ezt nemcsak rövid távú haszonszerzésből teszik, hanem hogy a társadalmat hosszabb távon is kellően gyenge, de még éppen működőképes állapotban tartva elejét vegyék a koncentrált ellenállásnak, és ezzel biztosítsák az uralmukat. Rögtön tegyük hozzá, hogy éppen emiatt ez a rezsim is el fog bukni, akár a gyarmati rendszerek, mert eljön az a pont (nálunk talán az EU-források elapadása, talán a régión belüli egyre látványosabb lemaradásunk, talán az elvándorlás nyomán előálló szakemberhiány és a bedőlő közszolgáltatások lesz ez), amikor az ellenállás erőinek és a rezsim alapvető funkciójának (az elvonásnak, erőforrás-kivonásnak, kizsákmányolásnak) ellentétében az utóbbi által élvezett uralmi előny lemorzsolódik. A rezsim elvonó -- idegenül: extrakciós -- mechanizmusai nem tudnak leállni, viszont elapadnak a rendelkezésre álló források, amit nem lehet majd ideológiával ("a fehér ember terhe" jellegű nacionalista, xenofób, válságközpontú beszédmóddal) pótolni.
Az ideológiának ma is funkciója van, mint mindig: a társadalmi viselkedés befolyásolása egy bizonyos irányban, azaz maga is az uralom egyik fontos erőforrása. De a folyamatos válsággal házaló orbánista ideológia kezd kimerülni, a vezér vak rá, hogy észrevegye, hogy csökken az ellenség-pszichózis mobilizáló ereje, és egyre inkább lábra kapnak az alternatív beszédmódok -- azaz apad az ideológia jelentette plusz erő, kiütközik a rendszer alapvető elvonó funkciója ("Elvonás a szükségletek felett"). Egyelőre nem lehet tudni, hogy az egész min fog megbukni, hogy ez vajon egy pragmatikus narratíva (pl. a Momentum olimpiaellenessége és az erre épülő generációs trend), egy alternatív, az Orbánékkal konkuráló jobboldal (Jobbik vagy egy centrista polgári erő), vagy valami más lesz, de meg fog bukni -- ami alatt nem azt értem, hogy egyszer minden elmúlik, hanem hogy belátható időben fog ez megtörténni a jelzett okból, a gyarmati rezsim fenntarthatatlansága miatt.
Hosszan érvelhetnék a gyarmati metafora ereje mellett, persze a gyengeségeit sem felejtve, de nem teszem, ezt az olvasó úgyis elvégzi egy pillanat alatt. A lényeg azonban világos: a rezsim urai a társadalmon kívül, az erkölcs törvényei ellenében és az írott törvényekkel visszaélve, a társadalom -- emberi és anyagi -- erőforrásain nemcsak élősködve, hanem azokat tervszerűen apasztva, illetve a legyengített társadalmat manipulálva és (szellemi, erkölcsi, anyagi, cselekvő) gyengeségeit kihasználva tartják fenn az uralmukat. Még egy darabig. Visszatérve a korábbi paradigmákra: nem képeznek maffiaállamot, mert -- szemben a maffiákkal -- ugyan maguk is üzemeltetnek bizniszeket (utólagos olvasói kérésre emlékeztetek a a MET-től a kaszinókon át az építkezésekig a hagyományos maffia-iparágakban való érdekeltségükre), más területekről viszont kizárólag elvonnak és viszik a pénzt, és közben nem gondoskodnak a "megfejt" terület regenerálásáról, az egész társadalom humán- és anyagi oldalát kikezdve. Ugyancsak nem mondanám a rendszerüket Ungváry biologizáló műszavával "fasisztoid mutációnak" sem, mert 1., másodlagos számukra, hogy az extrakciót milyen ideológiai keretben végzik: ez egy cél- és nem értékracionális közeg; 2., és éppen mivel a cél az extrakció, és semmi grandiózusabb, az állam nem olyan erős, mint a fasiszta államok, sőt kifejezetten diszfunkcionálisan, távolról sem egy rendszerszerű diktatúra ágendája szerint működik. Így ettől kezdve az, hogy valami "fasisztoid", pláne ennek is a "mutációja", lassan relativizálásba fullasztja a definiálási kísérletet.
*A szóhasználatot nem én vezetem be a rezsim leírására, vannak előzményei más szerzőknél, illetve alkalmazza a történeti szakirodalom más rezsimekre is.