Megvédhető-e -- a populista demokráciától? A migráció seregnyi vetülete közül az egyik legfontosabb, hogy véget vetett annak az automatizmusnak, hogy az elitek és intézményeik nagyjából egységesen állnak szemben a démosszal (populus-szal). Érzékelve a nyugati társadalmakban tapasztalható kulturális és gazdasági elbizonytalanodást gomba módra szaporodnak azok a politikusok, akik az intézményeken és a régi konszenzusokon átnyúlva új szövetséget keresnek (leginkább) a közérzülettel. Ez persze nem csökkenti a nép eddigi kiszolgáltatottságát: nincs annál nagyobb tévedés, mint amikor eluralkodik a közgondolkodásban akár a régi elittel szembeni bosszú, akár "a hatalom visszaszerzése önmagunk felett", akár a kapitalizmus megzabolázásának diadalmas érzése az új vezető szárnyai alatt. A nép relatív kiszolgáltatottságát nem fogja csökkenteni se Trump, se Putyin, se Orbán, sőt... (Szemben a magyar közvélemény többségével azonban én a Brexitet különböző okok miatt szerencsésnek tartom a britek szempontjából, noha ennek is van populista tartalma.)
A liberális demokrácia védelmezőinek régóta először kell szembenézniük azzal a ténnyel, hogy a liberális demokrácia védelemre szorul. Ehhez képest bámulatosan inkompetensek idehaza és a nagyvilágban is. Elég megnézni a hazai plakát-ellenkampányt, amely megmarad a kétfarkúak szellemi színvonalán, de aligha fogja elérni azt a küszöböt, amely egyedüli pozitív kifutása volna: Orbán nevetségessé tételét és a lejáratását. Ha ettől eltekintünk, ez az ellenkampány teljesen üresfejű, mintha valami hollywoodi vígjáték-rendező zsengéje volna, miközben a világ egyre inkább egy horrorfilmbe menne át, de olyanba, amelynek végén a szereplők eséllyel lelépnek a vászonról. A migrációra nem alkalmas válasz az ellenfél kigúnyolása, a probléma lekicsinylése stb., mert a migráció a politikába bekerülvén megszűnik racionális kérdésnek lenni. Egyszerre kellene tudni szenvedélyeket kelteni a "jobboldali" kezelésével szemben és egy pozitív ellenpont érdekében, hogy megfordítható legyen a téma domináns értelmezése a közvéleményben. De ehhez a baloldalnak nincs tehetsége, még a felismerésig sem jutott el. (Miközben a racionálisnak ható érvei is rém gyengék. A kedvükért: a bevándorlók nemcsak kamionban és robbanóanyaggal a kézben veszélyesek [=terroristák, a baloldali lingóban "őrültek"], hanem az EU-val ellenséges külföldi hatalmak és [khm] bizonyos kollaboráns EU-s kormányok által lángra lobbantható, polgárháborús gyúanyagként is [=disszimiláns tömeg, a baloldali lingóban "EU-s polgárok"]. De túl hosszú lenne ezt kitenni a plakátra, bocs. Ez utolsó észrevétel/kérdés: miért nem tüntet a békés muszlim lakosság százezres nagyságrendben szerte Európában a terrorizmus ellen?)
A magyar (és mellesleg a nemzetközi) liberális-baloldali elit, ideértve a közéleti értelmiséget és a politikai szereplőket, hat éve képtelenek összeállítani a liberális demokrácia melletti hatékony fellépés eszköztárát. A migrációról vallott egy évvel ezelőtti hurráoptimista emberjogi álláspontjuk mára megfakult, és láthatóan nem működik, amint az ideológiai klisék (kb. a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség radikális politikai idealizmusa) magyarázatra, differenciálásra és legitimációra szorulnak. A kapitalizmus védelme fel se merül, amely nélkül egyébként a liberalizmus mindenképpen etatizmusba és radikalizmusba fúl. Úgy tűnik, hogy teljes káosz van elméleti és gyakorlati téren is, ami engem -- bevallom őszintén -- meglep. Senki se vállalja annak a felelősségét, hogy nekigyürkőzzék egy koherens doktrína megfogalmazásának -- vajon miért (mármint az általános hozzá nem értésen túl)? Ennek híján egyre fülsiketítőbb a locsogás.