A világot viszonylag egyszerű szabályok igazgatják, akkor is, ha ezeket a szabályokat sokan sokszor áthágják. Ennek ellenére a szabályok és törvényszerűségek évszázadok óta nem változnak. Nem változnak, mert ésszerűek, logikusak és hasznosak. Magyarország mégis úgy tesz, mintha nem léteznének, sőt szembe megy velük.

Két ilyen szabályt említenék, hogy alátámasszam a mondanivalómat. Az egyik, hogy azok az emberek és azok a népek élnek jobban, amelyek nagyobb értéket tudnak termelni a többiek számára. Amelyik nép okossága, találékonysága és teremtőképessége nagyobb, és ennek eredményeit el tudja adni másoknak, azaz az okosságának piaca van, az jobban fog élni. Több pénzt kap az alkotó tevékenységéért, több pénzét kap egy évi, egy havi, vagy egy órai munkájáért. Ez igaz minden egyes emberre, és igaz az emberek nagyobb csoportjaira, egész nemzetekre. Minél nagyobb értéket állítanak elő, annál többet kapnak érte a piacon, tehát annál jobban élnek. És tegyük hozzá, kevesebb pénzt lehet kapni egyszerűbb munkákért, és több pénzt lehet kapni magasan képzett munkákért, találmányokért, fejlesztésért, szellemi tevékenységért. Ezért nagyon fontos, hogy egy országnak nagyon magas színvonalú oktatási rendszere legyen.

A másik szabály, amiről röviden beszélnék, az, hogy egy kormány akkor végzi jól a feladatát, ha egy nép értékteremtő tevékenységét a lehető legjobban támogatja. Ez a kormány feladata. Biztosítania kell a törvényességet, hogy az élet kiszámíthatóan folyjék, ne kelljen senkinek félnie visszaélésektől, méltánytalanságoktól, meglepetésszerű büntetésektől. A törvényesség biztosítása mellett a kormánynak gondoskodnia kell minden gyerek egyenlő színvonalú oktatásáról, hogy az ország minden pontján ki tudjon bontakozni a tehetség, ami aztán emeli az értékteremtést. Nem csak Budapest előkelő kerületeiben, hanem az ország legeldugottabb falvaiban is, ahol ma is születnek tehetségek, csak éppen elvesznek maguk, az ország és a világ számára. A törvényesség és az oktatás mellett a kormány feladata a mindenki számára elérhető, színvonalas egészségügyi ellátás és az egészséges környezet biztosítása, hogy a betegségeink korán kiszűrhetők, az életünk hosszabb és egészségesebb, az emberi méltóságunk minél hosszabban megőrizhető legyen.

Összefoglalva: a világ azokat a társadalmakat jutalmazza magasabb életszínvonallal és nagyobb boldogsággal, ahol magasabb értékteremtés folyik, és a kormányok ennek az értékteremtésnek – az értékes emberi élet alapfeltételeinek – szolgálatában állnak. Értékteremtés és értékteremtő kormány. Két dolog, amely ma Magyarországon nyilvánvalóan nincs, vagy csak dirib-darabjaiban van meg.

Azzal kezdtem az elején, hogy ezek olyan szabályok, amelyek alól nincs kibúvó. Gondoljon bele bárki, hát nem igaz ez? Mit tud kezdeni magával egy olyan társadalom, egy olyan ország, amelyben alacsony az oktatás, az egészségügy és a jogszolgáltatás színvonala, mit tud kezdeni magával egy olyan ország, amelynek népe nem termel magas színvonalú, jól eladható terméket a nemzetközi piacra? Magának adja el az ócskát? Minden bizonnyal. Ez a szegénység és az elmaradottság biztos útja.

Magyarország az Orbán-kormánnyal olyan válaszút elé került, amikor el kell dönteni, elindul-e a bezárkózó, szegényes, önmagával valójában elégedetlen élet felé, vagy éles kanyart vesz, és elkezd értékekben, nemzetközi együttműködésben, versenyképességben, a gyerekeinkben, és a jövőnkben gondolkodni.

Ezt a szöveget a Polgári Konzervatív Párt elnökeként jegyzem, amelynek célja összefoglalható abban, amit idáig mondtam. Értékteremtő országot és értékteremtő kormányzást akarunk. Ennyit. Semmi hókuszpókusz, sérelmi nyűg, összeesküvés elmélet, önlegyezgető Bogár-teóriák. Ennyi.