Az etnicizmus egy etnikum felruházása olyan -- túlnyomórészt dicsérő, sőt a kivételességet sugalló -- jelzőkkel és tulajdonságokkal, amelyeknek semmi definitív közük nincs -- esetünkben -- az elképzelt magyar etnikumhoz: egy, mert a magyar etnikum elhatárolása eleve problematikus, kettő, mert egy etnikum sem kiváló az etnikum voltából következően, és ilyet föltételezni súlyos koherenciazavarokra vall a gondolkodásban. Az etnicizmus szerint az etnikumnak vagy a felkent képviselőinek mindig igazuk van. Ez butaság. Miért az? Az előbbieken túl a legkézenfekvőbben azért, mert az etnicista beszédmód nagyon is sértheti az etnikum valós érdekeit.

Az etnicizmus még rosszabb, mint a nacionalizmus (az előbbi biologizáló, az utóbbi kulturális jelenség), mert államalkotó ereje sincsen, sőt semmilyen konstruktív ereje nincs, és ami azt illeti, rombolja az államiságot is: az együttélés nem "természetes" intézményeit. Az etnicizmus az olyan képtelenségektől, mint "a tehetséges magyarság" addig a veszélyes nézetig, hogy alapjában minden más etnikum ellenség, a létében veszélyeztetett (vagy így érző) népek gondolkodási mintája, amely semmit sem ismer el, ami nemzetközi, ami mesterséges, ami kooperatív, ami nyitott. Míg a nemzetekbe és a nacionalizmusba így-úgy "beférkőzhetnek" etnikailag tisztátlan elemek állampolgársági jogon, a hagyomány, a helyben lakás, a hűség, vagy a befogadás útján (tehát a résztvevőjévé lehet válni), addig az etnicizmus "természeti" alapon kirekesztő és irracionálisan purista -- irracionálisan, mert közben nem is létezik az etnikumnak az a valósága, amellyel operál. A magyar nép vegyes eredetű, folyamatosan integrál és kitaszít, a tiszta etnikum képzete csak egyes fejekben él, és azokban is zavarosan. Ám annál veszélyesebben: prímán lehet vele pogromokat és jogfosztásokat indokolni. 

Az etnicizmus és a veszélyeztetettség tudata szinte kizárólag a más népekkel szembeni versenyképtelenség valós tapasztalatából fakad, amit az etnicizmus nem úgy orvosol, hogy megkeresi a versenyképtelenség forrásait, hanem ehelyett sérelmi alapú narratívákba: xenofóbiába és (belső-külső) agresszióba lovalja az amúgy is bizonytalan és frusztrált tömegeket. Az orbanizmus etnicista reflexei egészen világosak ez alapján. Míg a nacionalizmus nem zárja ki egy nemzet megújulását (igaz, a kollektivizmusa és ideologikussága miatt csekély esélyt ad erre), az etnicizmus zsákutca, amely mindenképpen falnak vezet. A jobboldal tág spektrumán belül -- a liberalizmustól a nacionalizmuson át az etnicizmusig (most nem ejtve szót a rasszizmusról) -- a mai magyar nemzet választása oda esik, ahova a tényleges tehetsége engedi: (most éppen) valahova a nacionalizmus és az etnicizmus közé. Ma ott tartunk, hogy reménykednünk kell, hogy a relatív többség megmarad legfeljebb nacionalistának, miközben az abszolút jóként egyre inkább az etnicizmus válik elfogadottá, és minden ettől való elmaradást indokolni kell. Orbán elérte, hogy a jobboldal mércéje a liberalizmus helyett az etnicizmus lett. (Kép: progressziv.blog.hu)