A tanárainál fontosabb emberek jellemzően nincsenek senki életében, talán a legszűkebb családját leszámítva. A tanárai végig kísérik életének legfogékonyabb korszakait, egy jó tanár (ahogy egy rossz is) alapvetően befolyásolhatja mindenki életét, pályáját, felfogását önmagáról, másokról, a társadalomról, az értékteremtésről, gyakorlatilag bármiről. Elsősorban az általános iskolai és középiskolai pedagógusokról beszélek, akik nem egyszerűen méltatlanul, nem egyszerűen megalázóan, hanem ostoba és irracionális módon alulértékeltek és alulfizetettek ebben az országban.
Egy tanár egy napi munkájával több értéket termelhet áttételesen, mint bármelyik bankigazgató, oligarcha meg politikus. Egy társadalom kompetenciája nyugszik a vállain. Nincs ebben semmi túlzás. Ehhez képest a tanárok képzése és önképzése, igazgatása (KLIK, Pedagógus Kar, iskolavezetések és szülői szervezetek, minőségellenőrzés), képviselete (szakszervezetek), megbecsülése és motiválása olyan szegényes, olyan alacsony minőségű ebben az országban, ami évtizedekre előre radikálisan csökkenti az ország GDP-termelő erejét és általában a boldogságra való képességét.
Minden magára valamit adó országban a tanárok bérezése bőven középosztályi státust biztosít nekik. Ezért ma nem túlzás azt mondani, hogy egy magára valamit adó kormány legalább átlag félmilliós havi bruttó fizetéssel honorálná a tanárait. És természetesen a mai kormányunk nem ilyen. El tudok képzelni egy olyat, amelyik ilyen lenne. Én a diplomás minimálbér háromszorosával kezdeném a frissen belépő tanítóknál, és legalább az ötszörösével a gimnáziumokban. Ezzel kezdeném, de nem tartok ördögtől valónak milliós bért sem egy elismert, érett tanárnak. (Ugyanis stratégia kérdésről beszélünk, amelyre a költségvetésnek nagyobb arányban kell áldoznia, mint Svájcban vagy Németországban.) És akkor még semmit sem szóltam az oktatási infrastruktúráról, és a tanórákon kívüli programokról, amelyek komoly beruházásokat és ráfordításokat igényelnek. Országszerte egyenletesen. Ebből az országból nem lesz addig semmi, amíg az alapvető hiányosságokat nem pótoljuk, és rendbe nem tesszük az értékeinket. A legégetőbbeket a leghamarabb.
Az utolsó 100 komment: