Olvasni a Guardianben, hogy Nagy-Britanniát ezrével hagyják ott az orvosok, és vándorolnak el -- például Ausztráliába -- a magasabb megélhetés és az alacsony bérek elől. Ez utóbbit úgy kell érteni, hogy az Egyesült Királyságban egy radiológus (röntgen szakorvos) csak 100 ezer fontot, kb. 45 millió forintot keres évente (egy háziorvos kb. 35 millió forintot), szemben Ausztráliával, ahol ugyanezek az állások 110 milliót(!), illetve 70-75 milliót(!) fizetnek, túlóra nélkül, és fűtésszámlát sem kell fizetni.
E blogon is többször írtam a migráció különböző aspektusairól, de amikor az ember látja ezeket az adatokat, pontosan tudja, hogy ez esetben is olyan világjelenséggel van dolgunk (nemcsak az értelmiségi szakmákban), amely nem Magyarországon fog megtörni. Mi csak egy küllő vagyunk a körforgásban: az afgánok jönnek (tegyük fel, ami nem igaz) ide, mi Németországba és Angliába, az ottaniak tovább Kanadába és a déli csendes-óceáni övezetbe. A bérek között elképesztő, magyar (és afgán) agy számára felfoghatatlan különbségek vannak. Egy magyar háziorvosnak elképzelni, hogy Angliából elmennek a kollégái, mert csak 35 milliót keresnek évente, azt jelenti, hogy Magyarországról el fognak menni a legjobbak, a leginkább becsvágyók (tisztelet a kivételnek), és nagyjából hasonló tudással tízszer annyit fognak keresni globális összehasonlításban közepesen fizetett helyeken. És ennek nem lehet gátat szabni, mert a társadalmak elöregedése és a kényelmi szemlélet erősödése miatt akkora az orvoshiány a fejlett országokban.
A nekem nagyon kedves kulturális szemlélet (az egykori Európa és a jövőbeni Európa illúziója) ütközik a gazdasági és szociológiai realitásokkal, és óhatatlanul a rövidebben fogja húzni. Magyarország vagy kiürül, vagy szisztematikusan elkezd dolgozni a népesség- és értelmiség-fogyás pótlásán, amíg még van valamennyi mozgástere a megfelelő fejlődési pálya kiválasztásában. Lehet, hogy inkább örülnünk kéne, hogy itt bárki le akar telepedni, aki képezhető, esetleg máris diploma van a kezében -- és legfeljebb azzal szolgálni Európa illúzióját, hogy Balog miniszter meglepő müncheni realitásérzékével összhangban erősíteni próbáljuk a kulturális integráló erejét.
Egy biztos: nincs ideális megoldás. A demagóg tudálékosság, miszerint van ideális (nacionalista) megoldás, amit csak ki kell harcolnunk az EU-val meg a tudjukkikkel szemben, újabb kapa föld a koporsónkon. Miközben az okosak természetesen tudják, mit akarnak ezzel az országgal kezdeni (lerabolni a földjét, vizét, pénzét), és a politikát csak olyan foglalkozásnak tekintik, amelyből az átlagosnál lényegesen jobban meg lehet gazdagodni, a többiek jövője egyre bizonytalanabb válik. Mégis ezek acsarognak egymásra a legnagyobb elkötelezettséggel a lapok hasábjain, blogokon, a köztereken, a magánszférában, semmi mást nem szolgálva, mint a politikai bűnözők érdekeit. Értse meg a tisztelt olvasó pártállástól függetlenül: ha nem következik be radikális irányváltás az országban a versenyképes, józan ész és rendszer irányába, nekünk hosszú időre befellegzik. A mai trendek (az általános, rendszerszerű inkompetenciánk és versenyképtelenségünk, körülöttünk az iszonyú gyors változásokkal) az ország számára egy újabb törökdúlás hatásával fenyegetnek akár civilizációs, akár kulturális szempontból.
A magyarok egyenként nem tehetségtelenebbek, mint bármelyik nép fiai-lányai, de az országot üzemeltető rendszer csak nagyon keveseknek engedi, hogy ugyanazzal a hatékonysággal dolgozzon, mint más országokban tehetné. Ezt az átfogó rendszert kellene megváltoztatnunk ahhoz, hogy egyenként mindenki, illetve az ország egésze sikeres lehessen. De ez nem fog menni a mostani elittel, mert az nemcsak nem ért ehhez a feladathoz, de érdeke is, hogy minden így maradjon, ahogy most van.
Az utolsó 100 komment: