Szokás szerint mindkét oldal azt hiszi, hogy ez az ügy (is) pofonegyszerű. Ha jobbos vagy, tiltani kell, ha balos, a kebledre ölelni őket. De ebben az ügyben is eltérő szempontok keverednek, és egymásnak ellentmondó megfontolások érvényesülhetnek, amelyeket ideológiai alapon letiltani butaság volna.
Nagy tömegben, kampányszerűen érkező, nem pedig házassággal, szaktudásuk alapján, egyénileg ide kerülő bevándorlók nem okvetlenül kellenek egy olyan országban, amelynek egyébként is jelentős belső munkaerő-feleslege van (így hívják azt a réteget, amelyet más néven munkanélkülieknek nevezünk, de valójában a rendelkezésre álló -- kompetenciájú -- munkaképes lakosság és a világpiac magyarországi szükségletei közötti különbözet). Munkaerő-felesleg akkor nem volna, ha az ország (a nemzetgazdaság) illeszkedése a világgazdasághoz tökéletes volna, de nem az: nem sikerül tökéletesen eltalálni vagy előállítani (gazdasági kompetenciában) azt, amire szüksége van tőlünk a világnak. (A közmunka a "belső" munkaerő-felesleg bujtatása és megvásárlása közpénzen, azaz a piaci illeszkedés további rombolása szociális és politikai megfontolások miatt.)
Bevándorlókra akkor volna szükség, ha növelnék az illeszkedést, tehát nekik hála csökkenne a teljes munkanélküliség, vagy legalább az egy főre jutó GDP emelkedne. Ez utóbbi és a bevándorlás összefüggésének elemzését Magyarországon természetesen még nem végezte el senki, mivel nem volt rá soha szükség -- sőt, amennyire tudom, a differenciálatlan, tömeges bevándorlás és a gazdasági növekedés ok-okozati összefüggéseiről a komolyabb célállamokban sincs konszenzus. A mai tudásunk szerint a belső munkaerőpiac élénkítése és a munkaerő árának lenyomása révén az immigrációnak lehet köze a gazdaság növekedéséhez, de egyúttal stabilizálhatja a munkanélküliséget (a kettő nem mond ellent egymásnak), azaz a gazdaságnál jobban növelve a befektetett tőkére jutó profitot végső soron növeli a makacs társadalmi elégedetlenséget. Ebből az okból és az államra nehezedő szociális terhek növekedése miatt a bevándorlás korlátozása vagy tiltása racionális döntésnek tűnik. (Európai méretekben a nyílt vitának nincs alternatívája. Bár a határok lezárása nehezen elképzelhető, a tömeges, kontrollálatlan bevándorlás mellett kevés érv szól, azok többsége is leginkább csak moralizál, egyedül az elöregedésre és a népességfogyásra -- és ezek gazdasági veszélyeire -- vonatkozó meggondolásokban találni ép értelmet.)
Szükség van-e bevándorlókra a szorosan vett gazdasági szempontokon túl idehaza? A népességfogyás ellensúlyozására talán, kulturálisan alig (a multikulturalizmus nem legitim cél Magyarországon, illetve az ország integrációs képességének/hajlandóságának alacsony volta miatt az asszimiláció is nehézkes volna, nincs olyan kulturális hagyományunk vagy tudásunk, amit mozgósíthatnánk a bevándorlók érdekében, viszont belső versenyt támaszthatnának a magyar munkaerőnek, aminek lehet pozitív hozadéka a munkavégzés minőségére vonatkozóan), vagy erkölcsileg, valamiféle európai missziót számba véve a világ szerencsétlenebb népeinek támogatásában: nos, nincs ilyen kötelességünk -- a mérleget megvonva tehát jelenleg nincs okunk differenciálatlanul, nagy tömegben érkező bevándorlók fogadására.
Összegezve: szociális és kulturális kihívások együttes jelentkezése ritkán szül jó vért egy népben. Lecsúszó, viszonylag szegény népek, mint a magyar, általában nem tudják elvégezni a kulturális integrációt feladatát, a saját cigányságunkkal sem bírjuk -- márpedig itt éppen ilyesmiről lenne szó. (Hozzáteszem, ez az egész kérdéskör csakis annyiban releváns, amennyiben Magyarország célországa és nem tranzitországa lenne ennek a bevándorlásnak, de nem az. A vita inkább akadémikus, legföljebb is csak stratégiai.)
Viszont nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a humanitárius és európai irányelvek alapján a menekülteket -- szemben a bevándorlókkal -- kötelességünk befogadni, és az anyaországaik állapotának javulásáig felügyelet mellett ellátni őket. A nehézség ennek a két csoportnak a megkülönböztetése. Ehhez professzionalizmus kell, nem hisztérikus állami reakciók, politikai érdekű hazudozás és zsigeri gyűlöletkeltés, ami az Orbán-kormányból érkezik.