A ballib közéleti értelmiség ötödik éve nem tudja eldönteni, hogy álljon-e neki egy új paradigmát megfundálni, vagy továbbra is megmaradjon a kivárásánál és az intenzív reménykedésnél, hogy előbb-utóbb elmúlik az orbáni világ (és ők majd felkapaszkodnak az aktuálisan arra jövő mozgalmi gyorsra, esetleg fényes szellőre, hogy beszáguldjanak a felszabadított Budapestre virágözön és hangos éljenzés közepette). A ballib értelmiség titokban azt hiszi, visszatekerhető az óra 2010, vagy még inkább 2006 elejéig, az alapvetések mit sem változtak, a paradigmák és a sztereotípiák a jól működő (csak most egy kicsit elfelejtett) világban ugyanazok, elvégre a francia forradalom jelszavait nem egy Orbán fogja eltörölni, elmúlik majd a keserű pohár stb. Business as usual, Pistám, Klárám, ezt a keveset már féllábon kibírjuk, ha addig lovat eszünk is.
Mit jelentene azonban 2006 még abban a nem valószínű esetben is, hogy a népben erős vágy támad újra végigélni egy régi-új Gyurcsány miniszterelnökösködését? Semmi mást, mint azt a kényelmet, hogy a saját töredezett politikai ethoszukat és politikai gyakorlatukat változatlanul nem kell végiggondolni, és azt a megnyugvást, hogy az elmúlt öt (tizenöt) évet mégsem töltötték haszontalanul -- mert hát egyébként azon túl, hogy szerettek fontoskodni és ad hoc személyzeti tanácsadóként fellépni hanyatló pártoknál, lássuk be, semmit nem tettek, ami közéletileg releváns lett volna (ego-ügyileg persze épp eleget, mindig is pont eleget ahhoz, hogy testületileg -- ti. kulturálisan, törzsileg -- ne legyenek képesek semmire).
Közhely már szinte, hogy a magyar liberális demokrácia 2010/2011-ben azért tudott olyan könnyedén összecsuklani, mert a jogrendszere mögött nem volt kulturális tartalma és valós társadalmi támogatottsága. Az a közéleti értelmiség, amely felelős lett volna ezek életre hívásáért, khm, egyéb bokros (pártközeli) teendői miatt éppen nem ért rá ilyesmivel foglalkozni. Aztán valamiért utólag sem vállalta fel a felelősséget a mulasztásáért (miért tette volna, ugyebár), és ennek megfelelően nem is gondolta újra a feladatot, annyira nem, hogy öt éve csak siránkozik és orbánozik.
Mármost 2006-hoz nem lehet visszatérni, tehát az aktuális feladat még bonyolultabb annál, mint ami akkor lett volna. A feladat az, hogy a kiábrándult, sokat megélt magyar társadalommal kell kezdeni valamit a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jegyében. Meg érdekében. Mi lenne tehát a versenyképes ballib politikai gondolat és politikai program az országban ma? Esetleg 2017-18-ban?
Na? Szinte hallom a fülsüketítő csöndet. Na ez a válasz a címbeli kérdésre.
