Megjelent Magyar Bálint szerkesztésében a Magyar polip címmel Orbán maffiaállamának látlelete. Helyes. Mivel négy hónappal vagyunk a választások előtt, a könyvnek azonnali politikai haszna már nyilvánvalóan nem lesz. (Egyébként se, de erről alább.) Mégis örülhetünk, hogy elkezd kialakulni az ellenfélről szóló narratíva -- ami a Fidesz oldalán már 2006 végén készen állt az ún. baloldalról, de ahhoz is kellett egy elvesztett (2006-os) választás. It is nyolcév, ott is nyolcév, az összesen tizenhat -- egy picit lassan fordulnak nálunk termőre a tollak a webkettes kor mércéjével mérve, de ez már legyen a webkettő baja.
Ám a fő kérdés, hogy előrébb jutunk-e most, hogy elkészült a nagy mű. Az ország szellemileg megfogható kisebbsége két narratíva fogságába kerül, jól el is lesznek ezzel, rendicsek. 2014 után az egyik médiaközeg ezt, a másik azt fogja bömbölni, miközben Orbán politikája túllép majd mindkettőn. Rögtön meg is van a két szellemi alkotás közötti különbség: a nacionalista mű Orbán politikáját követi, azt szolgálja, ahhoz teremt legitimációt, az internacionalista értelmiségé a szoci politika előtt jár, ahhoz próbál legitimációt (közeget) kreálni anélkül, hogy tudná, mi lenne az. Az előző politika-, az utóbbi értelmiség-vezérelt. Az előző akaratelvű, az utóbbi racionalista. Az előző innovatív és agresszív, az utóbbi követő és okoskodó.
Mi az internacionalisták mérhetetlen peche? Természetesen az, hogy nem a Magyar Tudományos Akadémián rendeznek választásokat, hanem a politikában. Magyar Bálinték könyve újabb zsákutcát jelent majd a hepi internaci közegben: azt hiszik, ettől egy mikronnyit is közelebb kerülnek bármilyen politikai sikerhez. Tegyük fel, hogy az ellenzék fő ereje, a maszop, ki volt éhezve az ellenfelét frame-elő ilyen gondolatokra (nem volt). Mármost mi következik ebből számára (von Mesterházy bis Lendvai) a politikai napirendjére vonatkozóan? Megmondom: nichts, rien, nothing, semmi. Mint rendesen, az internaci politika az internaci értelmiség csapdájában vergődik, ami nyilván azért lehet, mert önmagában ötlettelen, reaktív, nem képes napirendet írni. Minél több méltató írás jelenik majd meg Magyarék könyvéről az ÉS-ben és minél több picsogás a Klubrádión, annál inkább fogy az esélye az ellenzéki politizálásnak, mert az értelmiségi közbeszéd átveszi a helyét. Az internaci politika (ezért is) száraz, szürke, tanácstalan (ha nem éppen kollaboráns, ahogy én hiszem). Sose volt tetterős politika (a korrupt voltán túl), mindig csak a balos értelmiségi locsogás leágazása.
Mit nem ért a parlamenti ellenzék? 1. Nem érti, hogy az értelmisége lassú, unalmas, belterjes, önző, de bármilyen is, nem válthatja ki a politikai kreativitást. 2. Nem érti, nem lélegzi magát a szabadságot és a demokráciát, ezért nem tud az érdekében egyrészt politikailag, másrészt az értelmiségi közegben definitíven szólni, még kevésbé tenni. (Ha éppen akarna, amit ceterum censeo, nem hiszek). 3. A politikai hitelesség megszerzéséhez nincs királyi út. Ez egy jóval bonyolultabb feladat, mint amit ezek hisznek vagy amire képesek. Erről nem hogy könyvet nem tudnának írni, de két sort sem.