...annak apropóján, hogy Kovács László (Lendvai Ildikó mellett) visszatért az MSZP fedélzetére, mert evidensen Attilának szüksége van a tapasztalatra, és ezzel Karácsony Gergely szegről-végről politikai szövetségesévé vált a nagy öregeknek. Lám, ilyen fiatalon is, mi politikai utat lehet megtenni. Way to go, Greg.
- Laci bátyám, mesélj magadról. Azt már tudom, hogy a pártodat nagyon rosszul ítéltem meg idáig, most hirtelen (tegnapelőtt óta) az a balsejtelmem, téged is.
- Nem vagyok én olyan fontos, Gergő, hogy meg kelljen ítélned. Egyébként is, az életem nyitott könyv. 1963-ban léptem be az MSZMP-be. 1966-ban átkerültem a KISZ Központi Bizottságának nemzetközi osztályához, amelynek 1971 és 1975 között vezetője voltam. Eközben 1969 és 1971 között Prágában az NDSZ magyarországi képviselője voltam. 1975-től 1976-ig az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának konzultánsa, 1976 és 1983 között annak alosztályvezetője, 1986-ig osztályvezetője voltam. 1986-ban a Lázár-kormány külügyminiszter-helyettese lettem, mely tisztségét a Grósz-kormányban is megtartottam. A Németh-kormány alatt az újonnan kialakított külügyminisztériumi államtitkári pozíciót viseltem. Rövid ideig az MSZMP Központi Bizottságának tagja voltam. (Azért ez valami, elmondanám neked.) És aztán jött a demokratikus korszakom, azt már ismerheted. Talán csak annyit, hogy az Economist is megemlékezett rólam az uniós biztosi mandátumom lejárta után, eszerint a biztosi munkám nem hagyott nyomot Brüsszelben.
- Laci bátyám, alig várom, hogy együtt dolgozhassunk. Karácsony (ki vagyok én) Gergő voltam, ha esetleg megjegyeznéd a nevem. Egykor abban hittem, hogy lehet más a politika, aztán abban, hogy rezsim- és korszakváltásra van szükség, most már csak abban, hogy leakasztok egy listás helyet a közös MSZP-Együtt listán. Számíthatsz rám, Laci bátyám, és kérlek, tartsd rajtam óvó tekintetedet.
- Gergő, hosszú politikai pályát látok előtted. Na, szerbusz, kisfiam.
P.S. Azon merengek, hogyan hozhat valaki másfél éven belül kizárólag csak rossz politikai döntéseket, saját eredeti hitelességét szisztematikus munkával annak morzsáivá aszalva szét. Karácsony szomorú politikai karrierje azonban nem arra tanmese, hogy miként áldozta valaki fel a személyiségét a politika oltárán, mert valószínűleg éppen a személyiség gyengesége tette lehetővé a rossz döntések sorát. És ennek ellenére, még mindig maradni akar a ringben. Igaz, már megteheti -- már nem veszíthet semmit. A rendszerváltás utáni generáció is pusztulásnak indult, a nemzet felfalja a gyermekeit.