Amikor a hadsereg vert helyzetben merészkedik csatába, szervezettsége, anyagi lehetőségei, taktikai tudása messze alatta marad az ellenfélének... Amikor a katona ruhája lyukas, a bakancsa beázik, a fegyvere öreg és elhasznált, amikor a mellette állók arcán a félelmet és a lemondást látja... Amikor a hátország kimerült, hitetlen és lepusztult...

...akkor a jövő egyetlen ember kezében van. Ez a Hadvezér.

Akkor ennek a hadvezérnek a vállát nyomja minden teher. Akkor ennek a hadvezérnek a küldetése, hogy felrázza a mélyen eltemetett energiákat és pótolja a maga lelki erejével és felkészültségével azt, amiben az objektív körülmények hiányt szenvednek .

A mai Magyarországon nem túlzás a háborús metafora a politikában. Egyébként sem, de ma különösen nem. Ezt tükrözi a Békemenet elnevezés is, hisz mi másról szólna ez, mint az ERŐ felmutatásáról és a politikai ellenfelek elnémításáról.

Ilyen körülmények között a baloldal mégis olyan tábornokokat választott magának, akikben -- egyetlen kivételével -- már nem hisz. De ennek az egynek a pártja még mindig 5% alatti és maga súlyos stigmákat visel, amelyek egy részének (too bad) a baloldal is hitelt ad annak a játéknak a részeként, amelynek a szabályait az ellenség diktálja.

A hadvezér nagyságát végeredményben a lelki ereje, a felkészültsége, és a hitelessége adja. Hogy érte bárhova bármikor. A baloldal posszibilis hadvezére, Mesterházy, ma megméretett és könnyűnek találtatott -- nem egy csatában, hanem a saját hadserege előtt tartott eligazításon. Átütött a lelki erejének, a felkészültségének és a hitelességének bűnös hiánya. Az, hogy vagy nem érzi a felelősséget vagy leveti magáról. Bárhogy is, győztes hadvezér sose lesz belőle -- hadnagynak, egy szakasz élén is gyenge volna ilyen mentalitással. Ott a színpadon világossá vált: nem érti a tétet, felkészületlen, és cserben hagyta a katonáit. Gyenge ember.

A másik oldalon óriási tömeg előtt az ellenséges vezér ma nem csak azt bizonyította, hogy mennyivel nagyobb erőforrások fölött rendelkezik, de azt is, hogy megtanulta a korábbi leckét: ennek ellenére sem bízza el magát. Az övéi előtt bőven demonstrálta a saját erejét. Felkészült volt, strukturált, ízléses -- és kegyetlen. Megüzente az ellenfeleknek, hogy esélytelenek, de azt is, hogy levadássza őket. Mozgósított, parancsolt, és imádták ezért. Érte bárhova bármikor. (A kérdés nem az, ideális-e ez az ország szempontjából. A kérdés az -- lenne, de a posszibilis hadvezér nem tette fel --, hogy miként lehet legyőzni. Amiről mások beszéltek, az összefogás, az ebben a pillanatban csak az ellenzéki lista újranyitásaként értelmezhető, egyébként tartalmatlan. Félő, az is marad, mert se üzenet, se szellemiség.)

A baloldal szétesett, gyenge minőségű -- egy haderő paródiája. Értse meg, lassan mondom: nincs olyan, ahol fölényben lenne. Ma elbukott a hadvezére, mielőtt a végső ütközet elkezdődött volna. Miközben -- nincs rá enyhébb szó -- döbbenetes erővel mutatkozott meg az alkalmatlansága, jó ütemérzékkel támadták hátba és kezdték ki az övéi a színpadon és a színpad előtt, ám emiatt semmi sajnálatot nem érdemel. Csak idő kérdése, hogy egy ilyen vezér ellen mikor kezdenek el szervezkedni a parancsnokai, a serege mikor kezd elszivárogni, és ma semmi mást nem láttunk, mint ennek az első nyilvánvaló jeleit. Lassan mondom: vesztes. A végső csata egy karnyújtásnyira van.