1. Orbánék pénzügyi stratégiájában a devizahitelek kivezetése elsősorban a rezsim külső zsarolhatóságának csökkentése miatt lett volna fontos (és csak másodsorban a valutánk elinflálásához fűzött kétes érdekből), most, hogy ez nem tűnik járhatónak a forint megreccsenésétől való félelemben, a globális (vagy európai) érdekeket képviselő bankvilág lépéselőnybe került (noha természetesen fölényben volt mindig).

2. Európa integrálódni fog. Azokat a kormányzatokat, amelyek az érdekperiférián belül vagy a határán nem hajlandók erre (Magyarországé most ilyen), bele fogják kényszeríteni az integrációba, vagy megdöntik őket. Akkor érdektelenné válik, hogy Orbán éppen ezt kerülendő tartja minden körülmények között 3% alatt a hiányt, nem fogja tudni elkerülni akár a behódolást, akár a bukást. A Nyugatnak megérte eddig szemet hunyni Orbán rezsimje fölött, mert a kormányfő olyan csomagot nyomott le a magyarok torkán, miközben azok az imádattól részegen táncoltak és éljenezték, ami öt Bokrosnak is a dicséretére vált volna. Minden banki veszteséggel együtt (amit ráadásul be is hoznak az országnak nyújtott "piaci" hiteleiken) még mindig sokkal olcsóbbak vagyunk Merkelnek, mint Görögország. Talán még nyernek is a fene nagy szabadságharcunkon.

3. Magyarországot ugyanazok a bankok finanszírozzák, mint az IMF-et. A bankvilágtól való függetlenség illúzió, ahogy illúzió az ország függetlensége is mint olyan. És egyre drágább illúzió. (A legfüggetlenebbek akkor maradnánk, ha okosan integrálódnánk, de a felcsúti kultúra már megette ezt a lehetőséget.) A függetlenségünk utolsó morzsáit Matolcsy éppen most számolja fel a devizatartalékok forinthitelekbe fordításával egy teljesen elszámított gazdaságélénkítési projekt keretében. Az az igazság, hogy Matolcsy az utóbbi 25-30 év legnagyobb gazdasági kártevője (habár a mezőny erős), személyesen felelős a gazdasasági és pénzügyi, és legújabban a stratégiai pozícióink radikális romlásáért -- azért mondom, hogy személyesen, mert a főnöke nyilvánvalóan és még látványosabban analfabéta gazdasági kérdésekben, és az egyetlen ember, aki talán azt mondhatta volna neki, hogy nem, az Matolcsy lett volna. Magyarország most beszorult Matolcsy két farpofája közé, egyfelől fiskális, másfelől monetáris nyomás alatt van, a kormányzat mindkét nyomást a másik pozíciójának további aláásásával próbálja orvosolni, ráadásul a nyakunkon a választások ezzel az irreális költségvetéssel és a szervilis Vargával.

4. Nevetséges dolog tehát a függetlenséggel kampányolni, de mégis működni fog, mert a magyar nép nagyobbik része annyira felkészült gazdaságismeretből, mint egy lámpaoszlop. A probléma, hogy Orbán nem csak kihasználja ezt, de fixálni is akarja egy generációra.

5. Orbán menni fog, vagy így, vagy úgy. Csak úgy jöhetne jól ki ebből a térből, ha hirtelen 5%-ra ugrana a GDP növekedés, de mint tudjuk, ez nem olyasmi, ami csak úgy ugrál. Nálunk momentán jól strukturált lejtőn van.