A magyar politikai osztály teljesen eltévedt, de makacsul egyre mélyebbre hatol a tévedéseinek dzsungelében, mert nincs, aki megakadályozza ebben.

A tévedés óriási és köze van az elmaradt magyar polgárosuláshoz és féloldalas modernizációhoz. Ebben az óriási problémahalmazban a jelenlegi politikai minőség nem lenne képes rendet vágni akkor sem, ha akarna. De nem is akar. A magyar politikai osztály szűk látókörű, önző és cinikus. Hagyományosan az, ebben nőtt fel, ezt tanulta, így szocializálódott. Erkölcsi nívója gyenge, hazudni vagy megalkudni mindig kész, együttműködési képessége nem terjed túl a kollégiumi szobán. Ez nem populista retorika, ez tény: mutatja az ország állapota, hangulata, versenyképessége, jövőbe vetett alacsony hite. Tudjuk, hogy így van. Ebből a tudásból kellene kiindulnunk, ha újat akarunk.

Ami nem lesz könnyű. A magyar politikai osztály a sajtó, a lekenyerezett rétegek, az állami kényszer felhasználásával rabul ejtette a magyar társadalmat, semmiről sem vagyunk képesek már beszélni, csak az állam, a pártok és a pártpolitika körül folyó dolgokról, arról, amiről ők akarják, hogy beszéljünk, az ő szemüvegükön át nézzük a világot, azok kottájából játszunk, akiknek elvileg az urai lennénk. Aki meg már nem hajlandó erre, az inkább nem beszél, de nem hoz létre alternatív politikai tereket, nem törekszik kitörni a csapdából. Vergődünk. Vergődünk, mert eleve elfogadjuk azt érték- és érdekrendszert, értelmezési keretet, amit ránk kényszerítenek, és utána már csak ebben a keretben tudunk gondolkodni -- szükségképpen saját magunk ellenében.

Bár mindenki tudja, hogy a politikusok hazudnak és korruptak, mégis egyiktől a másikig szaladunk, és képesek vagyunk betörni egymás fejét ezek miatt -- vagy ha nem, hát visszavonulunk a magánéletbe. Mintha oda nem jönnének utánunk. Közben rossz a közhangulat, a legpesszimistább és a legbizalmatlanabb nép vagyunk a kontinensen. Mindez tény, nem populista retorika. De nem cselekszünk a tények alapján. A legjobb esetben is a legkisebb rosszat választjuk, ami a lehető legrosszabb, hamis realizmus. Mindez az elmaradt polgárosodásnak, a kifejletlen polgári öntudatnak, a gyenge együttműködési képességeknek és közbizalomnak, és a polgári egzisztencia hiányának a hatása. Nem hiszünk a saját megérzéseinkben, balsejtelmünkben, tudásunkban. Félünk. Közben meg várjuk a csodát, ami nem jön. És a politikai osztálynak érdeke, hogy ez így maradjon. Érdeke, hogy az általa felállított keretrendszerben gondolkodjunk róla, bizonytalanok, frusztráltak, megosztottak és reményvesztettek maradjunk -- függők.

A politikusaink korruptak, hazugok és hozzá nem értők. Az érdekeik már nagyon régóta szembemennek a társadalom saját jól felfogott érdekével, a közjóval. Aki függésben akar tartani egy népet, az nem akarhat jót neki. Óriási hiba lenne hát abban bízni, hogy ezek valaha is véget vetnének a korrupció, a szegényedés és a bizalmatlanság uralmának. Felmerül a kérdés, mégis meddig várjunk. Mennyire hosszan rakjuk még magunk előtt az utat a türelem, a gyávaság és az egymás iránti bizalmatlanság köveiből?

Tényleg lemondtunk volna a jó élet lehetőségéről? Ebben az egy életben, amely mindenkinek megadatott? Rettenetesen hangzik.

Ha mégse, akkor szokjuk meg a gondolatot: semmi sem lesz másképp, ha nem teszünk érte. Semmi. Oszt jó napot, minek éltél?

A mai utunkról mihamarabb le kell térni, túl sokáig koptattuk már a lábunkat rajta, és ahol kínálkozik egy elágazás, azt meg kell fontolni. Ez az elágazás egy másik, sikeres, boldogabb társadalom felé a politika visszavételén és a szolgáló, hatékony, ellenőrizhető államon át vezet. Amennyivel szabadabb vagy, öntudatosabb a társadalom, és amennyivel kisebb, hatékonyabb és ellenőrzöttebb az állam, annál több pénz marad a zsebedben, annál több esélye van az autonómiának, a társadalmi koordinációnak, a sikeres nemzetnek. A politikai osztály és az állam végérvényesen a fejünkre nőtt! A 2014-es költségvetés tervezete szerint a Fidesz-állam már a GDP 55%-át akarja magához vonni és újraosztani (tekintélyes részét önmagára): Mármost milyen világ az, amelyben az állam névleges urai (a polgárok) közül milliószámra élnek napi betevő és perspektíva nélkül, miközben a megbízottjuk számolatlanul hányják ki a pénzüket az ablakon?! Ezt a világot szolgaságnak hívják.

Amennyivel olcsóbbá, hatékonyabbá, ellenőrizhetőbbé  tudjuk tenni az államot, annyival kisebb érdeke lesz a rossz politikusoknak benne dolgozniuk. Kiszűrjük a rossz politikusokat.

Ha velünk akarsz tartani egy mozgalom és egy párt alapításában, amely többek között ezt tűzi ki célul, gyere el szombaton (október 5-én) de. 10 órára a Lurdy Konferenciaközpontba (Lurdy-Ház, Budapest IX., Könyves Kálmán krt. 12-14) egy beszélgetésre. Ne mondj le az országról, magadról és azokról, akik fontosak neked! Mi pedig adunk neked ehhez terepet, eszközöket, izgalmat és méretes feladatot.

Mert nem kisebb embert, mint Orbán Viktort és a szemléletét kell legyőzni! A többi utána már magától megy.