Egy ország túlélése azon múlik, hogy meg tudja-e mozgatni a világ fantáziáját a saját érdekében.
Az ország jóléte azon múlik, hogy tud-e nagy mennyiségben értéket (anyagi és szellemi értéket) előállítani a világ számára. Nem a maga számára -- az nem elég. Abban -- saját vállának veregetésében -- minden utóbb kihalt nép élen járt (például elsőrangú szarmata ötvösremekeket ismerünk, amelyek egy stabil uralkodó rétegre engednek következtetni, és állítólag a vizigót írás, a littera toletana, is oly praktikus volt azokkal a betűk feletti kis pontokkal, hogy még a karoling, majd áttételesen a francia írásformára is hatott, ez azonban nem akadályozta meg Tárik ibn-Zijádot abban, hogy 711-ben elfoglalja Hispániát, és felszámolja a gót királyságot). Egy nemzet nagysága a világ szemében dől el, a világ által felállított mérce alapján -- megvetni ezt a mércét és elzárkózni tőle, nagynak lenni ötvösségben, pontocskákban vagy éppen stadionépítésben vegyesen felajánlkozás az áldozat szerepére vagy öngyilkosság, de legalábbis nem garancia semmire.
Egy nemzet boldogsága azon múlik, hogy belátja- és magáévá teszi-e a jólét és az értékteremtés közötti összefüggést, tud-e egyenrangú nemzetként integrálódni a világba, amelyben megméretik -- és tud-e egyes aspektusaiban akár példamutató képességeket is kifejleszteni, ez alapján gyarapodni, polgárainak (pontosabban a polgárai egymásnak) biztonságot és erkölcsi megbecsülést szerezni. Ellenkező esetben hanyatló szolganép marad, amelynek tagjai ki vannak téve a külvilág és saját belföldi urai kénye-kedvének.
Minden olyan politikai program, amely akadályozza az értékteremtés képessége, a siker, az elismertség, a jólét, a társadalmi béke és a boldogság közötti összefüggés felismerését és beépülését a társadalom ideg- és értékrendszerébe, sőt a sérült nép legrosszabb reflexeire reagálva ostobaságokkal és aljasságokkal tömi a köztudatot, egy egész nép érdekei ellen való, és a szemétdombon a helye.
A mai politikai osztály tagjainak 90%-a felelős azért, hogy 2001 óta Magyarország folyamatosan szorul vissza a nemzetközi versenyben. Minden fontos gazdasági és versenyképességi mutató, népjóléti és boldogságindex, korrupciós és jogállami "átvilágítás" arról tanúskodik, hogy Magyarország 13. éve a társadalmi élet minden értékelhető vetületében, a fal leomlása utáni Európában példátlan mélységű, a külső körülményekkel csak részben magyarázható hanyatláson megy át, miközben az uralkodó rétege alig változott, és szemmel láthatóan az elkövetkező harminc évet is itt, ebben a pozícióban akarja leélni.
Az egyetlen entitás, amelyik ezt a politikai osztályt oda tudja küldeni, ahová való, a választópolgárok gyülekezete. A világ szégyene lenne, ha nem találnánk módot a szemetünk eltakarítására -- ha már hagytuk felszaporodni.
