Az a fő baja az LMP-seknek, hogy valamiért még mindig nem döbbentek rá, a 2010-es vihar, amely érdemeiken felül (kb. az SZDSZ érdemtelenségének arányában) jutalmazta és beröpítette őket a parlamentbe, már rég elült: különösebb érdemeik viszont változatlanul nincsenek, és az egyszeri polgár erősen gondban lenne, ha kiegyenlítettebb versenyben meg kéne okolnia magának, hogy miért szavazzon rájuk. A lehető leghatékonyabb gátjai volnánk a további Fidesz-uralomnak? Ugyan. Netán egyenesen az MSZP megújulását kényszerítenék ki? Hah! Különösen tetszetős, markáns identitásuk volna? Na ne. Szeretni valók lennének? Már az is csak éppen hogy. Más lett tőlük a politika? No comment. Akkor minek vannak?
Hogy a Fidesz-einstandra nem volt ellenszerük, az természetes. De az nem természetes, hogy a saját karakterük kidolgozásához sem volt tehetségük. Alig 15-en a parlamentben, és máris esnek szét. A közvélemény-kutatásokban két éve legfeljebb stagnálnak. Hátországuk virtuális. Ha ennyire sikerült a pártépítés a fennállásuk négy éve alatt, hogyan lehetne rájuk bízni a kormányzást, amely a szándékuk szerint egy egész ország újjáépítéséről fog szólni? (Jaj.)
Az egész egy rossz blődli tele kérdéses karakterekkel. Belső ideológiai csatáik egy személy (Schiffer) körül folynak a lét és a nem lét határán. A valós kérdés számukra nem az, hogy kivel szövetkezzenek vagy ne szövetkezzenek, hanem, hogy melyik konstellációban van esélyük a túlélésre, ki viszi őket megint be a parlamentbe, ha nem lesz forgószél. Márpedig forgószél nem lesz. Ki fizeti hát a következő kört? -- aggódnak. A kurvák pártja, momentán. Csak azért, mert tehetségtelenek voltak, és elvesztegették a felkészülés legfontosabb éveit, rossz taktikával a reménytelen törvényhozási szakmunkára koncentráltak önmaguk és a hátországuk helyett, mostanra nem maradt más választásuk a gombamód szaporodó kis pártok környezetében, mint megtalálni magukban azt, amit még áruba bocsáthatnának -- mert kezdeti üdeségük már a múlté, a fiatalságuk megfonnyadt, az ártatlanságuk oda, de madámmá nem válhatnak. Fogalmam sincs, mit találnak majd. De bármi lesz az, már nem an Sich und für Sich vannak, hanem másokért. MSZP, E2014, Fidesz -- ezek meg majd aprópénzzel fizetnek azért, ami valóban már csak aprópénzt ér.
(Egyetlen esélyük lenne, amit összeszedetlenségük és koncepciótlanságuk okán nem fognak meglépni, hogy felmutassák a Fidesszel versengő, ám azzal egyszersmind kompatibilis defenzív konzervativizmus lehetőségét. Aminek a gyökerei egy beteges-ideologikus zöld színnel leöntve benne vannak a programjukban: családok, kis- és középvállalkozások, értékteremtő piaci modell támogatása, organikus iparszerkezet, szubszidiaritás, lokalitás, kontextualitás, felelős autonómiák, jogok és kötelességek harmóniája, tradíciókba ágyazott pluralizmus, Széchenyi, Deák és a józan ész hősei, miegymás. Nem mondom, hogy ezzel választást lehet nyerni, de legalább valami. Biztosan több mint a mostani semmi. Good night and good luck.)