(Egy FB-poszt apropóján)
Schiffer ott volt Bálványoson, alkotmánybírákat adott, sosem fenyegette a NER és a parlamentjének legitimitását, semmit nem ért el az LMP egyetlen lényeges mutatványában, az aktanyilvánosság követelésében.
A politikában a szimbolikus gesztusoknak és pozíciónak sokkal nagyobb a jelentősége/jelentése, mint a dumának, habár nála többet alighanem senki sem beszélt a magyar nyilvánosság utóbbi tíz évében. Ez a fecsegés nem leplezheti azonban a politikájának terméketlenségét. Az ő (szimbolikus) pozíciója hatásában kollaboráns, mert teljesen terméketlen volt, új pólust nem hozott létre, miközben mégis azt hazudta, hogy van. Az új pólus jövőbeni lehetőségét is komolyan diszkreditálta azzal, hogy a terméketlensége okán társutasa és nem alternatívája lett a NER-nek. Valójában csak egyet ért el: bebizonyította, hogyha nem tudsz a NER-ben valaki lenni, akkor kollaboránssá válsz. Az is lett akarva-akaratlanul. Van, aki szerint akarva, de szerintem erre nincs elég bizonyíték (ma még).
Plusz nekem ne próbálja senki azzal legitimálni Schiffert, hogy milyen a Gyurcsány: másként kártékonyak, Gy. nyilván nagyságrendekkel jobban, de ez már túl is megy azon a határon, hogy foglalkozzak vele. Ha úgy vesszük, a "karaktergyilkolás" az adekvát tisztelet jele, amelynek Gy-nyal szemben már évek óta semmilyen formáját nem gyakorlom. A tisztelt értelmiség meg felhánytorgathat nekem mindent, de semmi felelőssége a saját morális és szépérzékének ápolgatásán túl, ami mondanom sem kell, politikailag teljesen terméketlen. Orbánnak nem véletlenül volt az (első) Rubiconja, hogy még 1992-ben kilépett a kártékony értelmiségi fecsegésből és azóta a saját értelmiségét is csak szolgaként/beszállítóként tartja. Ha valaki le akarja győzni Orbánt, neki is az lesz első észrevehető gesztusa (noha ebből nem következik az értelmiség későbbi megalázása). Én próbálom ezt egyre komolyabban venni.
A közéleti, írogató értelmiség ebben az országban még sosem oldott meg semmilyen politikai problémát, csak elmélyítette, legfeljebb szétbeszélte őket. Nincs valós -- koherens és kiegyensúlyozott -- képe az országról, és amikor ezt mondom, a látható (ellenzéki) összértelmiségi produktumról beszélek, amely valamit fókuszáltan befolyásolhatna. Az értelmiség legtermékenyebb megnyilvánulási formája a kritika (vö. kritikai értelmiség), de mivel ennek (büszkén) se morális vetülete, se politikai programja (implementációs logikája) nincsen, a tényleges politikában csak romboló. Nothing actionable. Nem a zsemle kicsi, hanem a szájak nagyok.