A nyugati perspektíva alapvetően hamis a magyar demokrácia állapotának megítélésében. Olyan elvárásokat akarnak itt érvényesíteni -- éppen a demokráciák exportjának alfejezeteként --, amelyekben a több százéves nyugati polgárosodás, kapitalizáció és társadalmi modernizáció nézőpontja érvényesül, de idegen a magyar népesség jelentős részétől, legalább a felétől. Amikor a New York Times, a Telegraph és a FAZ temeti Magyarországot, pontosan abból a felvilágosító-gyarmattartói szemszögből teszik, amely egyfajta kultúrát kér számon a félperiférián a jobb igazgathatóság érdekében és a könnyebb integrálhatóság reményében. De Magyarországon történetileg nem állnak rendelkezésre azok a feltételek, amelyek ezt a nézőpontot visszaigazolhatnák.

Orbán nemzetképe persze éppen ennyire kudarcos annyiban, hogy egy megosztott -- mert eltérő modernizációs szinteken álló -- társadalomban a nyugatias igényeket megpróbálja aláásni és hitelteleníteni (szintén a könnyebb igazgatás reményében). Magyarország tragédiájaként is felfogható ez a "nyugatkeletesség", amelyből mindkét értékrendszer egyszerre eddig sosem jött ki jól. A magyar kormányzást (és nem mellesleg az egész társadalmat) átjáró erkölcsi és anyagi korrupció eltéríti a "nemzeti" kormányzást a fő küldetésétől, hogy tudniillik megtalálja a premodern-tradicionalista részek értékrendjének helyét egy versenyképes országban, és létrehozza azt az egyedülálló evolúciós logikát, amely az országot úgy őrzi meg magyarnak, hogy közben kompatibilissé teszi a Nyugattal. Az archaikus-elementáris ("túlélési") értékrendünk továbbélésének felfedezése megtörtént, és ezért mindenkinek hálásnak kellene lennie Orbánnak, mert ennek figyelembe vétele nélkül nincs autentikus modernizáció. Ellenben azért nem kell hálásnak lennünk, hogy ezt a tényt terméketlenül kezeli.

A nyugati fölvilágosító progresszivizmus diadalmas visszhangja a hazai ellenzéki berkekben újra arra utal, hogy semmit nem értenek az országból és semmit nem tanultak a hibáikból. Nincs kétségem afelől, hogy 2022-ben -- ha rajtuk múlik -- megint bukni fognak. A magyar demokráciát nem kell siratni, mert pontosan megmutatkozik benne -- minden manipuláció dacára -- az értékrendek pluralitása. Aki viszont kezdeni akar valamit a termékeny átalakítása érdekében, annak szembe kell néznie azzal, hogy amit a saját igazságának vél, az legfeljebb féligazság.