Mást se tekintek a közéleti célomnak manapság, mint a konzervativizmus megóvását attól, hogy belesodródjék a jobboldali csőcselék számára korrupt autokraták által gerjesztett hecckampányba. Szerencsére ez bizonyos szempontból könnyebb, mint tizenöt, de akár három éve, ahogy jó néhány korábban orbánista, majd csak hallgatag értelmiségi is sorban fedezi fel ennek a rezsimnek a veszélyeit.
A konzervativizmust a premodern, feudális, tradicionalista, vallásos gyökerei - amelyek a nyugatos polgári társadalmak és a meritokrácia hátterében állnak -- alapvetően megkülönböztetik a modern etnicizmusba és a tömegdemokráciák demagógiájába fordult politikai manipulációtól, amelynek valóban vannak már fasiszta ága-bogai. A kettő között -- noha mindkettő a jobboldalra helyezi magát -- véleményem szerint nagyobb a politikai szakadék, mint az utóbbi -- a nemzeti szósszal leöntött -- autokrácia és az antiliberális szocializmusok között. A nemzeti és nemzetközi szocializmus szemléleti -- adott esetben politikai -- szövetségét látni a NER-ben megközelíti az igazságot, noha a részleteiben hamis. Az egyik oldalon sincs szó szocializmusról, mert az ez iránti elkötelezettséget se a Fidesz, se az MSZP nem vállalja, inkább csak antiliberalizmusról. Miközben a liberalizmus -- legalábbis a liberális demokrácia rendszere -- a nyugati civilizációnak a kereszténység mellett a legfontosabb garanciája. Szemben a jobbos és balos identitáspolitikákkal, amelyek szembehelyezkednek vele.
A konzervativizmus civilizációs politikai gyakorlat. Ennek nézőpontjából a Fidesz sorosozó kampánya, amely a tömegszenvedélyek -- ráadásul nemzetromboló tömegszenvedélyek -- felkeltésére irányul, aljas és veszélyes játéknak hat (minimum az alsó regiszterében folyó zsidózás miatt), függetlenül Soros politikai véleményének megítélésétől, amely egyébként -- természetesen -- jóval kiegyensúlyozottabb migráció-ügyben is, mint azt a bűnöző rezsim beállítja. Sorossal egyetértek kulcspontokon: pl. hogy az EU intézményrendszere gyenge -- én azonban kulturálisan is iránytévesztettnek gondolom, amit nem látni megelőlegezi a válság további elmélyülését. Az EU-nak nincsen integrációs-asszimilációs stratégiája, ahogy a bukott multikulturalizmus kezelésére is csak egyetlen stratégiája van ötven éve: szembehunyás, reménykedés, közben nyerészkedés.
Sorosnak ugyancsak igaza van a külső határok megerősítésében, de nincs igaza adott számú menekült/migráns normatív befogadásában. (Miért háromszázezer? Mi lesz a háromszázerer-egyedikkel? Miért Magyarország is, ha az Egyesült Királyság/Hollandia/Portugália messze alkalmasabb ilyesmire a történelme és a domináns politikai kultúrái okán? Van-e közös európai gyakorlat az integrációjukra? Természetesen nincs. Stb.) Soros valós törekvése Európa kulturális, társadalmi és politikai képének megváltoztatására -- akármilyen, itt nem sorolandó, de egyaránt érdektelen okokból -- olyasmi, amivel mélyen nem értek egyet. Ebben az ultima ratióban Orbánék nem hazudnak. A tragikus a helyzetben, hogy ezt az ultima ratiót a bűnöző politikai kaszt az ország tönkretételére és szövetségi rendszerének bomlasztására használja.
Magyarország problémája nem a migráns-probléma. Magyarország problémája az Orbán-probléma. A nemzeti identitásunk mint olyan, amely elviselhetővé tesz a relatív többség számára egy látványosan káros politikai kasztot. Ez évszázados probléma. És ennyivel is bonyolultabb, vészterhesebb.
