A Polgári Konzervatív Párt jobboldali, a nemzeti modernizáció alapján álló, konzervatív polgári párt. Célja az ország versenyképességének javítása, felzárkózásunk a nyugati magországok társadalmi szerkezetéhez a középosztály jelentős szélesítése, a politikai kultúra modernizálása és a nemzetek Európájának hatékonyabb működtetése révén, megőrizve az identitásunk és a hagyományaink javát. A PKP a szabadság, a társadalmi méretű kapitalizáció, az erős közösségek és a gazdag Magyarország pártja. Ide eljutni azonban nem fogunk holnapra.

A PKP hiába tekinti a felsorolt és fel nem sorolt értékeket és célokat a magáénak, ha a magyar társadalom politikai súlypontja jelenleg az etnikai nacionalizmusban és az államelvűségben van. Ezt nem lehet megerőszakolni (szemben azzal, ahogy a progresszivista, baloldali pártok gondolják). A PKP-nak a magyarság mai kulcskompetenciáival kell számolnia, amikor meghirdeti a politikai programját (mint itt feljebb), tehát a választási programjában kénytelen egyelőre csak egy szűkebb rétegre gondolni: azokra a polgári vagy polgárosulni vágyó, Orbán kormányzásában csalódott nyugatos jobboldali rétegekre, amelyek a PKP híján továbbra is a FIdeszre szavaznának, mert attól tartanak, hogy Orbán és köre leváltása és elszámoltatása érdekében az olyan pártok, mint a MoMa és a Gémesi-féle Új Kezdet összefognának akár a baloldali pártokkal is. 

A PKP több okból nem tenne ilyet. Legfőképp, mert nem baloldali párt, és az értékmeghatározottságunkat mindennél komolyabban vesszük. Vajon mi értelme lenne a PKP-nak összefognia ilyen pártokkal, miféle kormányzás kerülne ki abból? Ki is zárjuk az ilyet.

Kettő, a ma baloldal többszörösen lejáratódott, meghasonlott, kaotikus miliő, ezzel társbérletbe kerülni bármilyen praktikus cél érdekében csak kompromittálna minket. Ezért se tennénk sose ilyet.

Ezért jeleztük -- ami sok félreértésre adott okot az elmúlt hetekben --, hogy csak a Fidesszel fognák össze, ha az mandátumarányos (tehát a választások nyomán megszerzett parlamenti képviselők számának arányában, azaz a parlamentben) kisebbségbe kerülne. Ez esetben -- ha a PKP is bejut -- megfontolnánk, hogy a saját modernizációs nemzeti értékeink és programunk alapján együttműködésre lépjünk a Fidesszel, amelyet egy ilyen vereség és kisebbségbe kerülése esetén valószínűleg már nem is Orbán fog vezetni. Ha Fidesz nem hajlandó a programunk nagy részét a közös kormányzás alapjává tenni, akkor nem fogunk koalícióra lépni. Bármilyen Fidesszel nem vagyunk hajlandók együttműködni, és ösztönözni fogjuk a Fideszt legalább az 1999-2000-es, az első Orbán-kormányzás csúcspontja körüli önmagának megtalálására - erkölcsi és kormányzati téren is.

Az a Fidesz sok szempontból nem ez a Fidesz lesz. Persze sok szempontból ugyanez. Ezért lenne ez a koalíció kényszerű, mégis szükséges az ország szempontjából. Inkább ez, mint a Fidesz-Jobbik, az MSZP-Jobbik, vagy a szétaprózódott baloldali pártok koalíciója, amely körülbelül egy hónapon belül megbukna a saját belső harcai miatt. Hogy lennének képesek együtt kormányozni azok, akik 7 éve nem voltak képesek országos szinten semmilyen kérdésben hatékonyan összefogni - leszámítva talán Majtényi László köztársasági elnöki jelölését, ami azonban semmiféle stratégiai gondolkodást és politikai érettséget nem követelt?

A PKP nem a Fidesz ellen van, hanem a Fidesz múltbeli vagy jelenlegi szavazóiért. (Hagyományos magyar betegség a szavazók ignorálása a pártelitek verekedése közepette.) Ha meg tudjuk győzni a Fidesz eddigi szavazóinak egy részét, hogy nem kockáztatják velünk a baloldali stb. kormányzást, viszont készek vagyunk a (sokkal termékenyebb) jobboldali kormányzásban való részvételre, akkor azzal -- úgy véljük -- versenyképes ajánlatot tettünk nekik. Ezen fogunk dolgozni az elkövetkező évben.