Nem gondolom, hogy egy konzervatív bloggernek feltétlenül krisztusos-istenes-karácsonyos poszttal kellene jelentkeznie ilyentájt, de ha már mégis, akkor egy cseppet hadd értekezzem a karácsony értelméről. Karácsonykor a keresztény világ Krisztus születését ünnepli: még pontosabban a világba való elküldését, amely a későbbi feláldozásának tudatában történt, a lehető legpontosabban pedig az egész történt Isten önfeláldozása jegyében az emberiség oltárán. Ez a gesztus a nyugati civilizációs narratíva sarkköve, a konzervatív történelemszemléletben ez adja a humanizmus és a felvilágosodás látószögét. Isten belátta, hogy a vele a Sínai-hegyen kötött első szövetség (az eredendő szövetség, a paradicsomi állapot felbomlása után) nem váltotta be a reményeket, Izrael fellázadt ellene és az őt reprezentáló Törvény ellen. A felajánlott második szövetség feltétele, hogy legyen valaki, aki örökre és visszatérően elveszi a világnak -- éppen az Isten elleni lázadásból származó -- bűneit: ez pedig csakis a három személyű, egy lényegű Isten maga lehet, aki e gesztussal megalapozza a bűn, a bűnbánat és feloldozás ismétlődő ciklusait, és velük az Idő spirális koncepcióját. Az új szövetség azonban értelemszerűen nem alapulhat már a régi logikán, az Írott (pozitív) törvényen, hanem a mindenki szívében (lelkiismeretében) fellelhető természeti Törvényt kell segítségül hívni hozzá, következésképp Isten népét is ki kell bővíteni, hogy magába foglalja az egész emberiséget.
A kereszténység a legtökéletesebb filozófiai feloldását adja a szabadság és a bűn konfliktusának, amely -- továbbmegyek -- nem is pusztán a keresztények ügye. A szabadság lehetősége nélkül nincs erkölcs és nincs bűn. Nincs Ember. (Ezért utasítjuk el az igazolatlanul szabadságkorlátozó rezsimeket.) Az Ember szívébe írt természeti törvény (amely a Tízparancsolatban és a zsidó vallási törvényekben is tükröződik) és a Bűn egymást feltételező fogalmak, ha az egyik nem volna, nem volna szükség a másikra, és mindegyik létoka, hogy az ember szabad. Ezek mind olyan fogalmak (szabadság, törvény, bűn), amelyek bármely normatív rendszerben megtalálhatók, a kereszténységgel mindössze ennek -- bármelyik ilyen rendszernek -- a kudarca mondatott ki, és született meg az ezeket felülíró Szeretet parancsolat, amelynek érvényesítésére a kereszténység tulajdonképpeni mandátuma szól. A Szeretet a Törvény mozgatója. A világunk sorsa, hogy e kompakt szemlélet nélkül a Szabadság, a Törvény és a Bűn egyenként is elveszítse az értelmét, minden relatívvá váljon, aminek sajnálatos tanúi is vagyunk.
A kereszténység a nyugati civilizáció vasalata, amely mozgatja az antik erények (kb. bölcsesség, igazságosság, bátorság, mértékletesség) falába nyitott ajtót a modern individualizmus felé. Ha a vasalat (a három keresztény kardinális erény: hit, remény, szeretet) kifordul a helyéből, azaz kiesik a megváltó Isten jelenléte az ember életéből, akkor az ajtó bezáródik, a civilizáció és a jó élet forrásai kiszáradnak. A Szabadságból, amely az erényesség fundamentuma 2500 éve, nem pedig bármire használható adottság; a Törvényből, amely az Ész számára egyetemesen feltáruló erkölcsi iránytű, nem pedig pozitív jogszabályok gyűjteménye, amelyet a népuralom legitimál; a Bűnből, amely a Törvénytől és a helyes észhasználattól való elzárkózás, nem pedig semmi, ennek megfelelően mára elég kevés maradt, legfeljebb a régi korok és auktorok megvetése.
Krisztus a bűnbak. Aki ártatlanul szenvedett és halt meg azért, hogy konzisztensen szemlélhessék a világukat azok is, akik nem hisznek benne és vele az egész keresztény narratívában. A kereszténység intézményrendszere (ideértve természetesen a három fő erényt) tökéletlenül működik, a Szeretet nem képes garantálni a (természeti) Törvény érvényesülését. A hit világban való működése (operatio fidei) egyre nehézkesebb, maguk az egyházak is egyre gyatrább tolmácsolói Isten akaratának és Krisztus missziójának, mintha nem is értenék az összefüggéseket. De nem kellene, hogy ez megakadályozzon minden egyes embert abban, hogy elvarrja a szálakat. Mi hiányzik a világból? Hogyan tudunk emberhez méltóbb életet élni? Mik a valódi értékek az életben? Hogyan válhattunk jobbá? És ha sokat gondolkozik erről, akár eljuthat oda is, hogy belássa: ha nem volna Krisztus, ki kéne találni. Funkciója és küldetése van minden ember életében.
