Orbán a muszlimoktól való rettegésében falat építtet, néhány balos politikus a robotoktól való rettegésében feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA) biztosítana állampolgári alapon mindenkinek. A két ötlet között több a hasonlóság, mint az eltérés: mind a kettő a jövő sötét beállítására és a szavazók félelmeire építő, a szavazóbázist növelni hivatott demagógia, mindkettő diszfunkcionális a kiindulópontja kezelésében, és mindkettő árt az országnak.
Egy most nyilvánosságra hozott közvéleménykutatás szerint a magyaroknak kb. ugyanakkora hányada támogatja az FNA bevezetését, mint annak idején a rezsicsökkentést és ma a migráns kvóta elvetését. (Ez nem azt jelenti persze, hogy mind pontosan tudná, miből áll ez a javaslat, hogyan érinti az eddigi jogosultságait stb., de ez így van minden jól hangzó javaslattal.) A Fidesz, a Jobbik, a PM, a szocik egyformán ugyanazt a szavazói érzelmet lovagolják meg, amelynek a lényege, hogy a nagyon bonyolult világban léteznek egyszerű megoldások, amelyek végre helyreállítják az igazságot és növelik a társadalmi biztonságot. Nagyon elszomorító ez a konzisztencia, amellyel mindig ráérzünk a rossz megoldásokra.
Az FNA melletti érvelésben magában is keverednek az erkölcsi, szociális, és gazdasági motívumok, úgyhogy valójában nem világos, mit akar előmozdítani a koncepció. Erkölcsileg legalábbis vitatható (miért járjon mindenkinek? milyen emberképet propagál? miféle igazságosság nevében működtethető?), szociálisan perverz a magasabb státusú rétegek bevonásával, és gazdaságilag hátrányos ugyanannak a közösségnek, amelynek ki kell termelnie az FNA fedezetét. Ez utóbbihoz: a koncepció hátráltatja Magyarország versenyképességét és modernizációját, mert a munkaerő minőségének emelkedése helyett annak megrekedését érné el, a robotizáció, a "negyedik ipari forradalom", a tudásgazdaság megkívánta modern képességek helyett gazdasági pária-szerepre ítélné az országot, miközben eltereli a figyelmet a közpénzek felhasználásának mai bűnös és nemzetellenes gyakorlatáról, amennyiben nem e gyakorlat felszámolásához kötné a nemzetgazdasági hatékonyság növelését, hanem újabb osztogatáshoz.
Az FNA-nak csak egy nagyon versenyképes gazdaságban van helye, amelyben - tegyük fel - a további hatékonyságnöveléstől már nem a munkahelyek számának növekedése, hanem a stagnálása vagy a csökkenése várható, viszont kellően magas hozzáadott érték mellett (kellően modern gazdaságban) adóbevétel címén forrás vonható ki a rendszerből annak érdekében, hogy az FNA-ra költve a fogyasztás növekedjen, és a gazdaság tovább bővüljön. Lehet tehát egy olyan inflexiós pont, amelyet egyfelől a hatékonysági görbe, másfelől a fogyasztás fenntarthatósága határoz meg. Magyarország messze nincs még abban az állapotban, hogy ehhez közelítene, és ahogy elnézem, ebben az évszázadban nem is lesz. Az FNA ebben a pillanatban éppen olyan minőségű -- valójában tisztán antikapitalista -- politikai demagógia, mint a rezsicsökkentés, és a kvótanépszavazással együtt a magyar választók megvezetését szolgálja. (Ui.: Annyit utólag azért a koncepció előnyének neveznék, hogy ha tényleg sikerülne megvezetnie a magyar választóknak a liberális demokráciára legveszélyesebb rétegét -- a lumpen szavazókat -- úgy, hogy azok ne a Fideszre/Jobbikra, hanem a PM-re szavazzanak. Ez tényleg üdvös volna, alighanem az egyetlen pozitívuma az elgondolásnak.)
Az utolsó 100 komment: