Nem nyugati, nyugatos. Európán belül nyugatiak nem lehetünk, egyrészt, mert földrajzilag sem ott vagyunk, másrészt mert a magyar kultúra nagy átlaga (a Keletnek és a Nyugatnak egyformán a befolyási övezetében élő) köztes kultúra, kimaradt a fejlődésünkből az a legalább kétszáz éves polgári átalakulása, amely felölelte volt nagyjából az egész népességet, és kialakította volna azt a mentalitásszerkezetet (röviden az individualizmus, a realitásérzék, a közbizalom, és teljesítmény intézményrendszerét), amely egyébként Nyugaton is most alakul át, de ami a Nyugatot naggyá és versenyképessé tette -- és már nem hozható létre. Elmúlt felette (mellette?) az idő, nem reprodukálható. Egy adott hely és történelmi korszak eredménye volt, amelyre legfeljebb nosztalgiával gondolunk, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy újra lejátszható. Szóval nyugatiak nem lehetünk, de nyugatosok igen.
Nyugatosnak lenni, azt hiszem, leginkább azon a belátáson alapul, hogy az emberek és a konkrét életek többet érnek, mint az eredményeik (ideértve a kultúrákat). A személyes sorsok alárendelése a köz- és állami akaratnak, az így vagy úgy felfogott (előirányzott) kultúrának, valamilyen kollektivista politikai programnak (amelynek a végén a modell állampolgár és az eugenika áll), nem konzervatív, hanem fasiszta gyakorlatok. A konzervatív gyakorlat humanista, a konkrét életek megismételhetetlenségét, egyéni akarattal való javítását, az életünkért való személyes felelősséget hangsúlyozza, és egy kultúra vagy közösség táplálását az egyén életének függvényében, nem az igazságuk miatt támogatja. (Egy kultúra/vallás sosem igaz vagy nem igaz, se a bennük elhangzó kijelentések: ez utóbbiak legfeljebb érvényesek, kedvesek, hasznosak, otthonosak.) A keresztények "igazsága" hit és nem tudományos bizonyítás kérdése. A tradíciója nem kommunikálható, nem igazolható kifele (ezoterikus). Kultúra, de nem igazság. Az ún. keresztény kultúra értékes, amennyiben értékessé teszi az emberi életeket, de rögtön fenyegetővé válik, ha politikai jelszóvá, vagy egyenesen (pl. antiszemita, muszlimellenes) diszkrimináció alapjává válik (vö. fehér-keresztény, keresztény középosztály, keresztény Európa stb.). De ugyanez igaz megfordítva is! Az iszlamista terror a (más kultúrájú) emberi életek gyilkosa, és egy liberális demokráciában a szemétdombon (a börtönökben) a helye. Nyugatosnak lenni az emberi, megismételhetetlen élet tiszteletében áll. Ezzel a humanizmussal áll szemben a különféle autokráciák fasizmusa, emberellenessége -- akár vallási, akár kulturális, akár nemzeti, akár ideológiai, akár állami gyökereik vannak.
Ez a humanizmus fontos értelemben individualista, de az individualizmus nem egoizmus. Az individualista közösségekben válik olyanná, aki a legértékesebben tudja megélni az életét; individualistává -- egyéniséggé! -- a közösségei sokrétűségében válik valaki: minél több értéket képes magáévá tenni és speciálisan elrendezni, mások számára is jelentéssel megélni, annál teljesebb és értékesebb ember, és annál inkább individualista. Az egoista a kisebb közösségeket rombolja, legfeljebb társadalmi mechanizmusok (pl. a kapitalizmus) szempontjából értékelhető pozitívan, az individualista közvetlenül is beláthatóan közösségi értéket teremt. Ez utóbbi embert fenyegeti ma (noha már a fiatalabb Mill, sőt előtte Hegel és Marx is felfedezte ezt százötven-kétszáz éve) a visszaszorulás, a dezintegráció, a felszívódás a társadalmi, állami és korporatív akaratokban. A konzervativizmus lényege: ezt az embert megőrzendő olyan közösségi lehetőségeknek és tudásformáknak (hagyományoknak, szokásoknak) a fenntartása, amelyek minél közelebb vannak az egyes emberekhez, lokálisak, legyenek természetesek (család) vagy mesterségesek (klubok), plurálisak, autonómak. A humanista individualizmus a Nyugat legfontosabb -- továbbélő -- ismertetőjegye, amelyet hagyományosan táplál a kereszténység, de ellenszenvezik vele az iszlám: ez utóbbi integrációja és humanizációja ezért létfontosságú a Nyugat szempontjából, és ha nem is terrorista általában véve, emiatt szabad -- ha már kell -- csak nagyon óvatosan beengedni a Nyugatra.
A humanista individualizmus intézményrendszerére való irányultság tesz valakit nyugatossá Magyarországon. Ez az az értékalap, amelyről nézve a mai EU is bőven reformra szorul: amely a liberális demokráciák radikális kulturális erősítését is megköveteli, amely nélkül az ún. európai civilizáció halálra van ítélve. Nem a jogok, nem az identitások, nem a piac, nem a szabadság, nem a tolerancia (kiürült, negatív normája) mentenek meg minket (önmagunktól), hanem kifejezetten a humanista individualizmus önmagunk folyamatos javítását is előíró nyugati tradíciója. Miért jobb egy olyan Magyarország, ahol ez az alapélmény? Ha erre rá kell még kérdeznünk, akkor valóban nagy a baj. Mondjuk azt, hogy mert ennek alternatívája az embertelenség, ha nemzeti-keresztény színben érkezik is?