Tegyük fel, az összes baloldali párt rezsimváltást akar. Mivel világos, hogy a mai állás szerint egyéni mandátumot csak nehezen szerezhetnének bárhol is, ezért ha külön indulnak, mindegyik abszolút vesztese lesz a következő parlamenti választásoknak, legfeljebb listáról alakíthatnának majd, mondjuk, ketten, egy-egy frakciót. Relatív győztes viszont mindegyik lehet, ha az összes párt tartózkodik a választásoktól, ellenben alapítanak -- míg van idő -- egyetlen választási pártot, amelyen belül ésszerű arányokban elosztják az egyéni indulókat (itt különösen a billegő körzetekben lehet vita, de csak megoldható az osztozkodás, ha mindig emlékeznek arra, hogy kettő kivételével egyik sem jutna be a parlamentbe, és a másik kettőnek is több mandátum néz ki ezen a módon).  

A következő mozzanat lehet egyedül kritikus: a most ismert arcokat egy az egyben ki kell hagyni, max. egyéni mandátumokért indulhatnának, de célszerű ezekhez is helyben ismert és elismert embereket keresni, és mindenekfölött kell keresni egy alkalmas -- ma még ismeretlen -- listavezetőt, aki attól fogva nem ejti ki a szót a száján, hogy DK meg MSZP meg bármi más egyedül kudarcra ítélt formáció, Gyurcsány és Lendvai Ildikó akkor jutnak a médiához a legközelebb, amikor a TV-jüket porolják otthon, és mindenki csak az új választási párt nevében beszél, amit el lehet keresztelni akár Ellenzéki Pártnak is. Aminek természetesen épkézláb mondanivalója és programja lesz. Igen, természetesen világos a végkifejlet: ez a párt a parlamentbe jutását követően ideálisan átveszi a balos ellenzékiség képviseletét, a többiek bársonyosan elhalnak, és Magyarország lép előre egyet. (Vagy nem halnak el, hanem platformokat hoznak létre az EP-on belül, amelyek aztán kiválnak, ami persze kellően buta, de politikailag érthető volna.)

Persze, tudom én, hogy kinek miért nem tetszik ez a forgatókönyv, azt is tudom, hogy a sok elnök meg pártigazgató miért nem fogja szeretni, ha nem maradnak ekként a porondon, habár csak éppen egy picit kellene visszalépniük, ezért csak leírom a miheztartás végett: ha nem ez történik (hanem akárcsak az történik, hogy megegyeznek a pártok abban, hogy az egyik helyen az egyik, a másikon a másik indul, de a neveiket megtartják), sokkal rosszabb eredményekkel kell beérniük ezeknek az alakulatoknak. Ha ez a szereplő viszont elér egy kritikus tömeget, akkor aki nem csatlakozik hozzá -- pl. az LMP -- az óhatatlanul el fog sorvadni.

Ja, és ha az Ellenzéki Párt megszületik, még akkor is várhatóan kell neki szövetséges a kétharmadhoz. Legalább az alkotmányosság rendbetételéhez. És az vagy a Jobbik lesz, vagy senki. (Esetleg néhány Fidesz-renegáttal kiegészülve.) Mert bármennyire nem szeretik a Jobbikot, ez utóbbinak ugyanúgy érdeke Polt eltávolítása, az Alkotmánybíróság lecserélése és a többi. Ami a PKP-t illeti -- amely természetesen nem része ennek a folyamatnak --, az a mi gondunk. Az előbbiek megvalósítása viszont legyen végre már valaki gondja!

Ui.: Mivel ez egy kollektív cselekvési probléma optimális megoldása, ha mégsem valósul meg, az annak a jele lesz, hogy egy vagy több kulcsszereplő a játékban olyan rejtett motivációkkal rendelkezik (pl. lefizette őt/őket a Fidesz), amelyek miatt szándékosan akadályozzák a megoldást. A legrosszabb esetben is legalább kiöntjük a vakondot.