Ebben a hallatlanul bonyolult helyzetben nem alkalmas megoldás, hogy mindenki a maga korábbi álláspontját látja igazolva (bár a Willkomennskulturnak most nyilvánvalóan nehezebb dolga lett), hogy ezek mentén csak felerősödjenek az ellentétek Európán belül. Minőségi változásra van szükség a helyzet kezelésében. A minőségi változásnak elsősorban az értékválasztások világos megtételében és a gyors cselekvésben kell megnyilvánulnia -- mindabban, amiben eddig Európa rettenetesen elkésett a saját értékkonfliktusainak és bürokratikus mechanizmusainak felróhatóan.
Egyfelől aligha tagadható, hogy -- ha leszámítunk bármilyen nagyhatalmi szálat az események mögött, amelyet egyelőre nem tudnánk igazolni -- az iszlamista terror jelenti a legnagyobb fenyegetést az európai népek biztonságára, és a nyilvánvaló probléma ezzel kapcsolatban, hogy ez nehezen választható le a közvéleményben az iszlámtól általában, másrészt nehezen szűrhető ki a békés muszlimok -- itt élők, bevándorlók és menekültek -- sokaságából. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Nyugat felelős azért, ami a Közel-Keleten történik, mert az ottani káosz egy része az ő szorgalmának eredménye, ugyanakkor a menekültek egy része két közös ellenség, Asszad és az IS elől menekül, és ha harmadik ellenségként fordulnánk szembe velük, az egyszerűen aljas volna.
Ezzel együtt Európa viszonylagos integritásának megőrzése és az európai népek biztonsága megelőz minden egyéb szempontot, a közvélemény szemében -- amit a demokratikus intézményrendszernek az alapvető emberiességen túl képviselnie kell -- a biztonság egyre fontosabbá válik a szabadsággal é az emberi jogokkal szemben, és ezért minden bizonnyal szükség van egy finomhangolásra. Az életek védelme összecseng a kultúra távlatos érdekeivel is, és ha a kultúra sérül is keresztényi és emberjogi tekintetben is (tehát az egyes ember szintjén), az alapvető integritását és életképességét (a közösségi összetartó erejét) meg kell óvni, meg kell előzni az etnikai háborúkat, Európa és a nemzeteinek óhatatlan bezárkózását kísérő belső gyűlölethullámot és pogromokat.
A finomhangolásnak szerintem a bevándorláspolitikában és a belbiztonsági intézkedések terén kell bekövetkeznie: Európa határai védelmének, a menekülttáboroknak, a hosszadalmas és alapos menekülteljárásoknak és a kitoloncolásoknak nincsen alternatívája, ahogy nincs alternatívája a belső titkosszolgálati tevékenység erősítésének elsősorban muszlim közösségekben, a magánszférák némi korlátozásának, és a gyors, hatékony, fenntartható közel-keleti rendezésnek sem. Az álláspontom megegyezik a három-négy hónappal ezelőttivel, és felrovom az EU-nak azt, hogy bevárta az ilyen terrorcselekmények bekövetkezését. Ezek a halálos áldozatok a politikusok lelkén is száradnak.
Szerintem Európa erősebben fog kijönni ebből a válságból, a nemzetek közelebb kerülnek egymáshoz, megtanuljuk megvédeni, ha kell, sorrendbe tenni az alapértékeinket, és ebben a folyamatban Magyarországnak pozitív szerepe lehet -- reméljük, az is lesz.
