Szabad piac párti vagyok, de nem piaci liberális. A szabad piacot (vagy az ehhez legjobban közelítő, az egyén erkölcsi autonómiáját a társadalmi hasznossággal ötvöző intézményt) létre kell hozni, amihez megfelelő társadalmi kompetenciák kellenek, modernizáló konzervativizmussal. A szabad piac nem áll elő magától egy meggyötört, polgárosulatlan társadalomban csak azáltal, hogy leépítem az állam túlszabályozást -- ehhez megfelelő szereplők is kellenek a piacon: eladók és vevők, a kooperatív egyensúlyuk, bizalom, kompetenciák, optimális intézmények, és erkölcs. A szabad piac ezeket nem hozza létre, viszont egyensúly hiányában sokakat kizár abból, hogy valaha is értékteremtő módon tudjanak benne részt venni. A piaci liberális kompetenciákig el kell juttatni egy társadalmat.
A szabad piac tehát dinamikus intézmény, és a szabályozásának tükrözni kell egy társadalom szabadságra való aktuális képességét. Szabad piac ott van, ahol képesek vagyunk (általa is) szabaddá válni. Ellenkező esetben -- ha a legtöbb ember nem tud élni a lehetőségeivel és nem érti az értékeit -- a piac elnyomóvá válhat. Ezért egy társadalmat fel kell készíteni a szabad piacra erkölcsi neveléssel, oktatással, közösségi normákkal, készségekkel.
Bármelyik pillanatát nézzük, az aktuális piaci szabályozás hatékonyságát viszonylag egyszerűen le lehet mérni az értékteremtés gyakorlatán, és ez alapján módosítani lehet a szabályozáson. A nyereségek és a veszteségek egyensúlytalansága (pl. túlzott, strukturálisan előidézett vagyoni különbségekkel) piaci veszteséget indukál. Az egyéni szabadságok és az egyéni értékteremtési képességek bonyolult, egyébként sehol rendesen nem elemzett játékában el se kell jutni a közhaszon vagy még meredekebben szocialista normák taglalásáig, hogy lássuk, a szabadság nem tehető korlátlanná, ha az értékteremtésnek esélyt akarunk adni mindenki számára. A hozzáértők látják a hevenyészett gondolataim mögött a módszertani individualizmust, tehát nem szeretnék egyáltalán érvelni mellette a továbbiakban.
A mai korrupt állam sok mellébeszélése ellenére LEHET hatékony szabályzási rendszert kialakítani, amely ráadásul felemeli azokat, akik potenciális hozzáadott értéket képviselnek, márpedig kevesen vannak, akik ne lennének képesek erre valamilyen módon. A modernizáló konzervativizmusban ezt szolgálja a családtámogatási, oktatási, egészségügyi, és a közigazgatási rendszer is. A mai kormányzati gyakorlattal szöges ellentétben igenis összekapcsolható a szabadság és a versenyképesség, illetve elérhető, hogy a társadalmi kompetenciák erősödésével az állam "változásmenedzseri" szerepe folyamatosan visszaszoruljon, csökkenjenek az adók, erősödjön a társadalmi hatékonyság, nőjön a boldogság. Elképesztőnek tartom, a mai közbeszédünk mennyire kontraproduktív: hogyan erősíti a vesztes pozíciónkat, hogyan beszél mindenről, csak a lényegről nem.
A konzervativizmus kettős érdeke az emberi szabadság és az ennek keretet adó társadalmi egyensúly, amelyeknek csak egy összetevője a piac -- a piac, amely a libertarianizmusban önálló cselekvő (állandóan szubjektiválják is), a konzervativizmusban azonban csak eszköz: emberek eszköze, a szabadságok együttműködésének terepe, és ekként kell alakítani. A cél -- ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni a konzervatív felfogásban -- mindig egy: a humánum erősítése, az emberi képességek és értékek kibontakoztatása, és egy ilyen társadalom intézményrendszerének óvatos kialakítása. A konzervativizmus a libertarianizmus piacelvűségével és a kollektivista-államelvű jobboldallal egyaránt szemben áll. Ezek egyaránt potenciálisan elnyomó képződmények, programok, amelyek az embert alávetik valamilyen társadalmi eszménynek. A konzervativizmus egyetlen eszménye a humánum. Mindent társadalmi gyakorlatot ennek szolgálatába állít.
