Orbán lassan már mindent megtenne (a kommentelőim, akikkel együtt írom ezt a blogot, majd kiegészítik ezt az élénk képzelőerejükre támaszkodva), hogy Vona visszamásszon a polgári körös junior állapotába, ő maga pedig visszakerüljön oda, ahol szeptemberben, az internetadó elleni tüntetés előtt volt, de hiába, csak egyre mélyebbre küzdi magát abban a gargantuai sötét lyukban, ahol a végén teljesen el fog tűnni.
Az akasztásos ötlete az internetadóéhoz méltó öles százas szög a politikai koporsójában, de nincs mit csodálkozni egy olyan ember végzetén, akinek szellemi és anyagi horizontját egyformán csak a kórós önképe tartotta össze, erkölcs integritása tán sose volt, mindent tönkretett maga körül, amit tudott, és már csak a folyamatos, eszetlen radikalizálódás maradt neki lehetőségként, ide azonban már egyre kevesebb híve követi. Csodálkozni csak azon lehet -- bár az ország állapotát és a saját gátlástalanságát ismerve ezt is meg tudom érteni --, hogy eddig húzta. A tükör összetört, a darabjai ezerfelé hevernek, és a megalázott kormányfő négykézláb szedegeti össze őket, beletenyerelve rendre az üvegbe, hosszú vércsíkokat húzva maga után.
Orbánnak immár csak az maradt a saját jogán, hogy a Jobbik programjának első fázisát -- illetve, amit meg tud érteni ebből -- megvalósítsa. Ennek már semmi köze a polgári, gazdag, európai Magyarországhoz. A Jobbik borzasztó lehetőség, mert újfajta, sokkal hatékonyabb veszélyt jelent, mint a posztkommunista Orbán. A posztmodern nácizmus olyan bűvkört vonhat körénk, amely új és izgalmas az orbáni ásatag vakondvilághoz képest, a rasszizmus, a pogányság, a kelet és az internetes kultúra kombinációja egy európai Iszlamista Államhoz hasonló etnoetatizmussal fenyeget, amelyhez képest Orbán csak a kleptokrata, korrupt régmúlt. A Jobbik nem lesz korrupt -- a Jobbik erkölcsi diktatúra lesz az erkölcs eddig nem ismert értelmében, egyszersmind egy olyan újfajta állam kezdeményezője, amelyet még nem csak én nem látok, de ők sem -- csak az a biztos, hogy teljesen más alapon működhet, mint a mai felfogásunk szerinti állam.
Ennek ellenére Orbán varázsa alól felszabadulva az ország mégis csak kreatívabb lesz politikai téren, mint eddig, kreatívabb lehet az ellenzékiség is, különösen, ha végre lenyomja az orbánizmus baloldali kistestvérét, a szoci belvilágot -- azaz nincs kétségem afelől, hogy a 2004 óta tartó válságból lassan ki fogunk lábalni, de kérdéses még, hogy miféle új szakasz kezdődik már az idén Magyarország történetében.
(A címért köszönet fviperának)
