Ezen túl nincs most értelme sokkal többet írni. A párt közzéteszi a programját, ahogy ma megtettem az elesettebbek és a megalázottak felé, a jövő héten és azt követően is röviden meg fogom tenni a társadalom szerencsésebb csoportjai felé. De nem ez fogja az országot élhetővé tenni. Mit se számít az, hogy egy párt mit állít magáról, ha azok, akik a pártot hatalomhoz segíthetik annak érdekében, hogy az képviselje őket, nem erősebbek, nem eltökéltebbek és nem látnak tisztábban a párt vezetésénél.
Ahhoz hogy így legyen, nem programdarabokat kell kutatni a pártvezetők köpönyege alatt, hanem saját értékrendszerrel kell rendelkezniük a szavazóknak, amelyet minden körülmények között bevasalnak a párt vezetésén. Ennek az értékrendszernek az alapjául ajánlom – és én nem tehetek mást, csak ajánlást –, ajánlom a szabadság rendjét, amelyről korábban beszéltem. A szabadság rendjére épülhet az a politikai értékrendszer, amely a társadalom tagjainak legfőbb biztosítékát jelenti a hatalmi visszaélésekkel, a közjó tönkretételével és a folyamatos manipulációval szemben. Ha megértitek, hogy a szabadság rendjéből nem szabad engedni, és ennek biztosítékaihoz úgy ragaszkodtok, mint az életetekhez, akkor ezen az országon a Pokol kapu sem vesznek erőt.
Ám ha elherdáljátok a szabadságotokat, akkor nem lesz se biztonságotok, se boldogságotok, se országotok.
(részlet a február 28-i beszédből)
