A Polgári Konzervatív Párt azért polgári, mert a nevezettek részvételével és támogatásával (mindösszesen a katarzisa mellett) fog eljutni oda, ahova el fog. A PKP mindig a polgárság adott szellemi, kulturális, anyagi és erkölcsi állapotát tükrözi az országban, ha kicsi (mint most), akkor így, ha nagyobb lesz (mint, reméljük, lesz), akkor úgy. A PKP-t civilek csinálják a szó klasszikus értelmében: polgári foglalkozásukból élő, semmilyen bel- vagy külföldi pénzügyi alap által nem támogatott, semmilyen más párt által járszíjra nem fűzött, ismertséget semmilyen más politikai csatornán korábban nem szerzett, a nemzet felemelkedése iránt az átlagnál elkötelezettebb emberek.
Talán csak ez utóbbi -- a közjó iránti elkötelezettség -- az, ami megkülönböztet minket egy átlagpolgártól (ami szükséges különbség egy olyan országban, amelyben a nemzetet eltartó, a saját jogán értéket teremtő polgárságnak -- ne tévesszük ezt össze a dzsentrivel és a nagytőkével -- még sosem volt politikai képviselete, jobbára, mert ilyen polgárság sem volt kellő tömegben, és ami volt belőle, annak nem tellett -- pénzből és törődésből -- elegendő mértékben közcélokra): igen, ez az elkötelezettség és önfeláldozás az, ami lehetővé tette, hogy párt alakuljon, és az -- ha nagyon lassan is, lásd a fentieket -- nőjön és fejlődjön. A polgárság állapotából következően senki nem hiszi közülünk, hogy ilyen alapon politikai karriert lehetne befutni ebben az országban, azt viszont hisszük, hogy meg kell mutatni a hiányt. Ki kell alakítani az igényt. Ez a párt tehát legalább annyira fakadt társadalmi, mint politikai gondolatból.
A Polgári Konzervatív Párt konzervatív, mert a polgárság nyugat-európai felemelkedését lehetővé tevő (azóta megreccsent) erkölcsi alapon -- a munka révén képződő tőke, a megtakarítás, a tulajdon, az érdem, a lehető legszabadabb piaci verseny által megalapozott együttműködés, a kis állam, az erős autonómiák, az alacsony adók, az önbecsülés és a könyörület, a hellén-zsidó-keresztény kultúra és erkölcsi komolyság, ugyanakkor a folyamatos emberi reflexió, és minden összevetve az értékes emberi élet képviseletének alapján -- áll, az ember evilági megváltásával, a nagy kollektív gondolatokkal, a progresszió és a növekedés mantráival, és a mindenkori újrakezdéssel szemben. A társadalmi (nemzeti) összetartozás élményét nem nacionalista és szociális demagógiával, hanem a közös értékteremtés és a közös sikerek intézményrendszerének ápolásával akarjuk elérni.
A PKP politikája az elmondottak miatt szemben áll az összes ismert párt (és "független" képviselő) hatalomközpontú, "pragmatikus" (valójában amorális), NER-konform (a NER semmi más, mint az előtte is ismert magyar politikai morál vegytiszta megmutatkozása, a közhiedelemmel szemben nem a minőségében, csak a koncentráltságában tér el a rendszerváltás első húsz évének értékrendszerétől), item, társadalomellenes, radikális (a legtöbbször szocialista), keleties alapállásával.
A PKP sosem lesz nagy párt, de ha elég nagy lesz, azzal érzékelhető változásra lesz képes a NER-konformitás tengerében. Mi mindig jelen leszünk, hogy felmutassuk az alternatívát a saját tehetségünk és lehetőségeink szerint. Ugyanakkor minden plusz tehetséget és lehetőséget szívesen veszünk, illetve a felkínálkozása pillanatában elbírálunk. Mindig éppen annyira vagyunk erősek, mint az autonóm polgárság. Mi mindig éppen akkorák vagyunk, mint amennyire sikeres az ország.
