Viktorunk szerint Amerika műveleti területté nyilvánította az országot azzal, hogy hírek szerint százmillió dollárokat fog a korrupció elleni harca fordítani itt. És erre mi a miniszterelnök válasza, ha már a szokása szerint ismét belebotlott egy háborús metaforába? Még nagyobb elszántsággal habonyálja a magyar közéletet, hazudozik és fokozza az agressziót a magyar nemzettel szemben. Tegnap este megérkezett a viszont válasz: az emberek, akik egy részének már kevés veszteni valója van, már a testi épségüket is kockára teszik a korrupt, autokratikus rendszer ellenében. Elárulhatom: hasonló spirálban fog folyni a magyar közélet a továbbiakban is, átmeneti enyhülésekkel talán, de a logika változatlansága mellett, mert a parlamenti ellenzék diszkreditálódott (még mindig benn ülnek a Házban, egyszerűen felfoghatatlan!), Orbán agya nem alkalmas egyébre, mint a hazudozásra és az agresszióra, és még csak annyi reflexióra sem képes, hogy ebben a primitív, suttyó stílusban nem lehet országot építeni, és ha ő bennragadt a saját keretei között, hogyne ragadt volna benn a társadalom növekvő, elégedetlen, ebben az esetben a morális érzékében ráadásul jogosan felháborított hányada, amelynek nincs is más eszköze a Gucci- és Vuitton-táskás felkapaszkodott tolvajokkal szemben, mint az utcai agresszió. A kormány tette ezt a civil társadalommal, és most hazaárulókat szimatol bennük. Csak a szokásos aljasság, semmi más.
Mármost lesz-e itt Majdan? Azaz, pro primo, benne van-e Washington keze a dolgokban? Ez nem lehet pontosan tudni. Nem zárom ki. És akkor mi van? "Hazaáruló"-e az a civil szervezet, amely egy botrányos, fasisztoid, nemzetáruló, agresszor kormánnyal szemben névleg azonos értékrendszerbe tartozó, szövetséges ország(ok) segítségére szorul, ha már a közelebbi szövetségei rendszerünk, az EU, maga is korrupt, bürokratikus és teszetosza? Ízlés kérdése, szerintem nem. De ha ebben kétségeink is lennének, érdekel-e valakit is a nemzetközi jog meg Orbán szuverenitása, ha már nincs hova hátrálni, ha már nincs vesztenivalónk, ha már a gyerekeink élete a tét? Hát nem nagyon. Ezt érzik át egyre többen.
Pro secundo, lesz-e jelentősebb vérontás? Ezt kétlem. Az azonnal Orbán végét jelentené, amitől joggal tart a fickó. A nagy, nagy probléma, hogy a társadalmi cselekvők pályái már végletesen széttartanak, Putyin rendszerének bukásával (ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a nemzetközi jelentősége végre oda került mindenki szemében, ahova tartozik: max. a középhatalmak sorába), a magyar miniszterelnök elveszítette legfőbb, és egyedül potens külföldi támaszát, Orbán mozgástere egyre szűkül, az ellenfelei belül és kívül is egyre többen. De érdekel itt már valakit Orbán? Az az érdekes, mi jön utána. Hogy lehet hatékony intézményrendszert létrehozni a bűnös NER helyett, hogy lehet visszaállítani a kormány működőképességét lehetőleg a kollaboráns posztkomcsik bevonása nélkül, és hogy lehet sebészi pontossággal megszabadulni a politikai bűnözőktől.
