Ma Magyarországon azok mondják magukat demokratikus ellenzéknek, akik 2009/10-re olyannyira hagyták legyöngülni a demokráciát, hogy az érett gyümölcsként hullott a mára szélsőjobbossá silányult Fidesz ölébe, amely aztán a 2010-es győzelmét 2014-ben megismételte, és legitimálni tudott mindent, amit addig tett. Ma ellenben senki sem hívja magát polgári ellenzéknek (a PKP-n kívül), ami teljesen rendjén is van, mert olyan ellenzék nincs, amely nem a politikai rendszer visszahódítását tűzi ki célul, hanem a társadalom önreflexióra és autonómiára való képességének növelését (amit -- meglehet -- meg kell előznie az ország romlása fölötti katarzis bekövetkeztének).
Sokszor kell még ismételni: a "demokratikus" ellenzék ekként való legitimációjának soha semmi köze nem lesz e társaság tényleges demokratikus elkötelezettségéhez (ezt az MSZP, a DK és a Liberálisok esetében biztosan sem hiszi el róluk senki a hívek legelvakultabb csoportjain kívül), a "demokratikusság" itt Orbán-ellenességet jelent, noha még ez sem okvetlenül igaz. Ez az ellenzék ugyanis kifejezetten Orbán- és NER-barát, ha választania kell ezek és a neobalos társadalmi mozgalom növekvő térfoglalása, és adott esetben párttá alakulása között.
Az Orbán-ellenesség fő sodra ebben a pillanatban mégis a "demokratikus" ellenzék (nem érdemes beszélni most a hungarista ellenzékről, amely részint közelebb áll a Fideszhez, mint az a polgári eszmékhez, részint obligón kívül áll Európában, és ha hatalomra jut, azzal az országnak nyilvánvalóan befellegzik). Ugyanakkor a harc a baloldalon még nem kezdődött meg igazán a hivatalos ellenzék és a társadalmi mozgalom (az utca) között, a balos média és az értelmiség sem tette le még a voksát. A pártoknak a veszprémi független jelölt, Kész Zoltán mögé való -- esetleges -- beállása az átmeneti helyzetet tükrözi, ugyanakkor az, ha KZ elfogadja az ajánlkozásukat, árt a NER-t meghaladó politikai függetlenségnek és a polgári ellenzék nehéz és hosszú menetelésének.
A pártok helyzete a NER-ben -- ideértve a PKP-t is -- eleve problematikus. Felesküdni ezekre a törvényekre és erre az alaptörvényre képviselőjelöltként és képviselőként is a NER legitimálását jelenti, tehát a polgári alternatíva beáldozását a közvetlen "demokratikus" érdekeknek.