Természetesen Magyarországon a nagy többség nem tudja, mit jelent a liberális demokrácia, de kb. két nagy véleményközösség van, az egyik szerint a multik, a bankok, a zsidók és Brüsszel dárdáján a méreg, a másik szerint dögöljön meg Orbán lehetőleg máma még.
Ezzel szemben a libdem az egyének védekezésének garanciáit tartalmazza az államhatalommal szemben, mert tiszteletben tart olyan alkotmányos, elidegeníthetetlen szabadságjogokat, amelyeket semmilyen színű kormánypolitika nem csorbíthat; amelyek a személyhez tartoznak, tehát nem kegy folytán élvezzük őket. A libdem védi a személyt a mindenkori többség akaratával szemben. Miért van erre szükség? Azért, mert a mindenkori többség -- mindig is és egyre inkább -- kiválóan manipulálható. Nézzünk körül: nem csak kisebbségből lehet kiválóan előállítani, de a véleményét is létre lehet hozni (kellően erős, centralizált propagandával), úgyhogy a végén egyetlen ember álmait fogja fújni a saját érdekeire való tekintet nélkül. A pőre többségi demokrácia veszélyes az egyénre és a társadalomra -- és pont ezért találták ki nálunk okosabb népek a liberalizmussal való vegyítését. Nem csoda, hogy Orbán tönkre akarja tenni (nagyrészt már megtette), illetve esze ágában sincs a népet ebben az irányban akkulturálni. Nem véletlen, hogy a magyar nép érdekeit folyamatosan "összekeveri" a kormánya és végső soron a saját érdekeivel: így lesz a többségi demokráciából a mai állami, média- és gazdasági mechanizmus fogaskerekei között (majdnem) autokrácia.
Látszólag egyszerű ez, mint az egyszeregy. Mégse értik a lényeget se az autokráciát választó, de az azt elutasító szavazók. Az előbbiek a saját sikertelenségükben és frusztráltságukban csapódnak hozzá, egyébként meg fogalmuk sincs semmiről, az utóbbiak a régebben élvezett törzsi előnyeiket siratják ellenében, de képtelenek megvédeni magát az elsiratott paradigmát. Az egyetlen csoport, amelyik nagyon is érti, mit pusztít el, nem véletlenül éppen Orbán körül tömörül. És mindennek semmi köze a magyarok megmentéséhez, a Nyugat válságához, vagy a nagyanyám térde kalácsához. Egyszerűen van, aki lemond magáról, és átadja másnak az önmaga feletti korlátlan rendelkezést. Vannak ilyenek. Nálunk úgy ötmillióan. Hatmillióan. Kilencmillióan. Ilyesmi.
