Lökj oda a balos értelmiségnek egy emancipációs vitát, rögtön szétszedik anélkül, hogy valaha is meg tudnák oldani. Most itt van a cigányok pasztorizációja, előtte a melegügy, az emlékműügy, a holokausztügy, a jóistentudja, milyen -- túlnyomórészt -- identitásügy, de ahogy TGM-et olvasom, bármikor beeshet egy meglepetés is, hiszen aszongya "a kelet-európai antifasizmus és antirasszizmus próbaköve nem a zsidógyűlölet (ezt a többség egyelőre elutasítja), hanem a cigánykérdés, másodsorban pedig a heteroszexizmus", kár, mert tegnapelőtt még a zsidóügy tűnt az identitáspolitikai csúcsának, tegnap meg a melegek büszkesége.Tehát itt ez az egész végeláthatatlan kocsmaharc a szavak és az ideológiák szintjén, amely még aszerint is komplikálódik, hogy éppen ki mit tart próbakőügynek, ami tegnap az volt, az ma nem az, állandó harc folyik az Ügyért is, most már mindjárt meg kell halni a szomorú röhögéstől.
Cigányügy? Kit érdekel ez a Pásztor! Egy Pásztorról folyik a diskurzus? Miért nem mondja már ki valaki ehelyett, hogy ebben az országban leírtuk a cigányokat, ebben az országban a cigányokat a belátható száz évben nem fogja integrálni senki, ennek az országnak nincsen gazdasági, erkölcsi és szellemi ereje ahhoz, hogy bármi európai megoldást találjon a cigányság bonyolult helyzetére, és amin most valójában mindenki gondolkodik a rendőrkapitányoktól az uborkaföld-tulajdonosokon át a kormányzati talpnyalókig, hogy hogyan lehetne őket finoman, de hathatósan szegregálni. Juj, mondja majd a körúti értelmiség, juj. "Nem kéne erre egy másik szót találni?"
Teccettek volna demokráciát csinálni.
