Másfél év és majd' 300 poszt tanulsága egyben. Igyekeztem fontossági sorrendet is felállítani.
1. Adósak maradtak az országra vonatkozó jövőképpel. A lagymatag jogállamozással kevert vad orbánozás nem jövőkép, sőt kritikának is kevés. Ez a hiány annyira súlyosan befolyásolja az ún. baloldal politikai mozgásterét, hogy emiatt nyugodtan mondható: politikai ellenzék nem is létezik Magyarországon a baloldalon. Ami van, az az utánérzések romjain elkövetett ügyeskedés, amely végtelenül hiteltelen, a maradék szavazatszerző képessége az ellenzéki alternatíva hiányából következik. Ám nem zárható ki az sem -- mint ahogy sosem zártuk ki --, hogy az ellenzék az elmúlt években egyetlen nagy hoax volt: Orbán hatodik hadteste. Egzisztenciális különítmény, amely kormányra már egy ideje nem is vágyik. Csak a parlamenti melegedőbe meg az offshore szigetekre.
2. Abszolút turn-off a a káderpolitika terén, egy szekérnyi Viagra sem volna elég egy szavazókörnyi választónak ahhoz, hogy beinduljon a fantáziájuk Mesterházy, Gyurcsány, Fodor, Kuncze stb. háreme iránt. A fickók teljesen hiteltelenek egy alsó-közép hangon igényes választó számára, még ha ennek mindjárt Kun Béla, Jászi Oszkár, Szakasits Árpád és Göncz Árpád volna a négy dédnagyapja.
3. A rettenetes Gyurcsány-kormányzás. No comment: úgy volt rettenetes, ahogy volt.
4. Orbán erőszakos propagandagépezete (a bölcsek értenek mindent, a szocibarátsággal igazán nem vádolható szerző indexen van már az Indexen is, már csak a blogmotor viszi -- ameddig viszi, sajnálat és magyaros hátba veregetés ezért a szerkesztőknek).
5? Ide illene a polgárosulatlan, autonómia-, önismeret- és bizalomhiányos magyar társadalom, de legfeljebb félig. Ez ugyanis egyszerre kedvez a szociknak és az orbánizmusnak. Ebben a televényben dagonyázik mindkettő, csak az utóbbi lényegesen hatékonyabban. Ezért ez a pont csak egy fél pont.
Nagy szerencse, hogy a 300 poszt azért többet is adott ennél, mert a szocikról és spin-offjaikról írni csak -- hát bizony attól az embernek alig leküzdhető szuicid rohamai lennének. De még élek, és remélek.
Az utolsó 100 komment: