Minél közelebb kerülünk a választásokhoz, annál több jel figyelmeztet arra, hogy Magyarországon természetesen megszűnt a jogállam. Korábban hihetetlennek nevezhető intézmények és döntések születnek (és ezek nyomán megengedhetővé válnak olyan rég elfeledett képességeink, mint a besúgás, a politikai megfélemlítés, a mások gátlástalan tönkretétele, az emberiesség elleni megannyi vétek, míg a szomszédunkban már bűnökkel mutatnak példát a jövőnknek), miközben egy valami, a Mazsihisz sikere -- az, hogy jó időben legalább átmenetileg meghátrálásra kényszerítette az Orbán-rezsimet -- világosan kijelöli a helyzet megfordításának útját: az ellenállásét.

Egy becsületes és felelős ellenzék számára az alaptörvény elfogadása pillanatában világossá kellett volna válnia, hogy ezzel a rezsimmel nem lehet kompromisszumra lépni. A valós -- kétkulacsos és felelőtlen -- ellenzékünk számára azonban a helyzet teljesen más kérdést vetett fel: "jó az nekünk, ha teljesen szembemegyünk a korrupt, központosított rezsimmel, és élére állunk egy jogállami, nota bene plebejus-demokratikus mozgalomnak, amelynek a győzelme az állam radikálisan új felfogását és a politikai establishment teljes kicserélődését, és mellesleg a saját bukásunkat hozhatja el?" És a válasza az volt, hogy nem jó. Egy becsületes és felelős ellenzék 2011. Húsvét napjától, de legkésőbb 2012. január elsejétől, a legkukább platformja pedig a IV. módosítás magasságában teljes valójában fordult volna szembe a rezsimmel, bojkottálta volna annak minden intézményét, nemzetközi proteszt mozgalmat szervezett volna, és ennek következtében mára sikerre vihette volna a választások bojkottját is.

Ami bojkott a jelen helyzetben persze teljesen értelmetlen és immár a Fidesz malmára hajtaná a vizet. Most úgy állunk, hogy ennek a szivárványos ellenzéknek egyetlen hiteles, inspiratív arca sincsen. Egymáshoz préselődő negatívumoktól várjuk a katarzist. Jobban tennék, ha már 2015-ön törnék a fejüket: ki lesz közülük, aki hitelesen fogja feltenni Orbánnak a kérdést -- Oroszország vagy az EU, Miniszterelnök Úr?* És ki lesz az, aki az utcára vezeti az EU és a demokrácia híveit, ha kell? Ki megy majd ezek után? Vagy az is mindegy lesz?

*És ez nem is okvetlenül lesz akkor már Orbán döntése: a jogállam megrengetése pont azért veszélyes, mert olyan alternatív társadalomszervezési erőket, ideológiákat, hólavinaszerűen gyarapodó csoportokat enged felszínre jutni, amelyeket aztán nem lehet visszakényszeríteni a politikai alvilágba. És igen, az is lehet, hogy Magyarországot tényleg destabilizálni is akarják majd mindennek a hátterében. Ha elkezd működni és durvulni ez a leosztás, akkor a demokrácia eszközei már nem lesznek elegendőek a megzabolázására, és ami Orbán Viktor számára kreatív játéknak indult, abból csúnya, véres válság lehet. Akkor a Jobbik szavazóinak szórakoztató terelgetésére ujjgyakorlatként fog emlékezni nem csak a megszeppent főpásztor, hanem minden fehér és fekete báránykája. Már amelyik élve megússza. Ezért se értem, minek (mondhatnám csúnyábban) vacakolni a működő jogállammal -- mindenféle hülye nemzeti vízió örvén meg különösen.