A Progresszív Blog tegnapi bejegyzésében a "meritokratikus demokrácia" mellett száll síkra -- ami, ugye, contradictio in adiecto (önellentmondó jelzős szerkezet vagy szókapcsolat). A poszt szerzője szerint egészen idáig "úgy tettünk, mintha a mi paraszti, hűbéri, egalitárius-államszocialista hagyományzagyvalékunk nem lehetetlenítené el a sikeres, a kooperációt, innovációt, közbizalmat, felkészültséget és polgári mentalitást igénylő kapitalizmust és annak „foglalatát” a polgári demokratikus államot", most viszont kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy "a ház összedőlt", és annak érdekében, hogy nekiláthassunk egy másik -- polgári -- társadalom felépítéséhez, "mentalitásforradalomra" van szükség. Ilyen forradalom azonban -- teszem hozzá én -- nem létezik, és nem lehetséges. Se szociológiai, se politikai, se kulturális értelemben, se logikailag. Aki engedett egyszer a fejére dőlni egy házat, az -- hacsak nem Münchhausennek hívják -- nem tudja azt egy teljesen más alapon felépíteni. És ha nem is egy azonnali gesztusról van szó -- hiszen a ProgBlog is arról beszél, hogy "el kell kezdeni" felépíteni a politikai közösséget, ennek a hosszú munkának a -- kulturális, szociológiai, gazdasági, politikai -- alapjai ugyanúgy hiányoznak ebben a pillanatban, mint az egyszeri hajon csípésé. Valójában fogalmunk sincs arról, hogy hogyan kezdjünk hozzá, de -- félő --, még arról sem, hogy mit akarjunk. Az ország legalább 80%-ának arról sem, hogy mi a baj. 

Hozzáteszem, én a Prog Blog nagy tisztelője vagyok, álszerénység nélkül állíthatom, hogy a sajátoméval együtt ez is azon kevés hazai blog közé tartozik, ahol érdekes és értékes viták (is) folynak a hazai viszonyokról, és általában a poszterek és a kommentelők nagy része a magyar társadalom ama törpe kisebbségéhez tartozik, amelyik folyamatos szó- és eszmecserében van a közjó érdekében. Ez olyan ritkaság, amit meg kell becsülni. De a Prog Blogot néha akadályozza a tisztánlátásban -- hogy így fogalmazzak -- a voluntarizmusa. Ebben a konkrét esetben: a magyar gazdasági, szociológiai és kulturális közeg olyan, hogy nem teszi lehetővé a polgári társadalom érdekében (elméleti úton) felvetett kollektív cselekvési problémák megoldását, amire a politika még rá is tesz azzal, hogy akkurátusan és aljas módon tovább gyengíti a a bizalom és a közös cselekvés tereit. Voluntarizmus az, amihez nem járul reális társadalmi cselekvési tér. Bereznay szerint ezzel szemben mindenki, aki ma belép a politikai térbe, a jelenlegi maffiapolitizálást és etatizmust erősíti, mert ezeken lehetetlen változtatnia, viszont a játékban való részvételével legitimálja őket. A Prog Blog voluntarista és Bereznay defetista álláspontja között félúton van az enyém. Én azt gondolom, hogy a polgári liberális demokráciák létrehozásának elmúlt az ideje. Azok a társadalmak, amelyek eddig -- 19-i századi alapokon -- nem szenvedték ki magukból azt a kultúrát és azt a társadalmi cselekvési kompetenciát, amelyek a polgári demokráciát fenntartani képesek, azok belátható időn belül, a klasszikus piacgazdaság leáldozásával és az ostoba tömegdemokráciák üzemeltetése idején ezt már nem fogják tudni megtenni. Ránk zárult a saját, elvesztegetett és elszúrt múltunk. Ennek alternatívájaként (pl. Magyarországon) a kulturális változást ki kellene kényszeríteni, hiszen a jelenlegi kultúra többszörös zsákutcában van, önmaga forradalmasítására viszont nyilvánvalóan nem lehet képes -- azt ami egykor elmaradt, ma a politikai rendszernek kellene radikális kényszerítéssel elérnie. Nos, ezt a lehetőséget mulasztotta el még a magyar történelemben is igen ritka rövidlátással, hatalmas hosszú távú szenvedést okozva az Orbán-rezsim. 

A magyar nép szellemi, kulturális, szociológiai kompetenciáinak az autoriter-populista demokrácia felel meg. Ez nyilvánvalóan képtelen bármiféle mentalitásforradalomra -- ahogy a kortárs afrikai törzsek sem lettek volna képesek a görög városállamok szintjét implementálni, még ha elláttak volna is odáig. Ha képesek lettek volna, ma nem lennének társadalomtudományok, és úgy folyna a mentális kogníció, hogy nem lenne szükség tapasztalati érzékelésre hozzá, magyarán istenek ennénk. De nem vagyunk. A logikailag képtelen mentalitásforradalommal és az apolitikus defetizmussal szemben sajnos ma csak a gyorsuló leépülés hozhatja el a társadalmi mentalitás elég radikális megrendülését, és egy kompetitív, fenntartható mentalitásstruktúra kialakulását. És ez egy politikai álláspont. És csak priméren Orbán-ellenes. Sokkal súlyosabb ennél.