A három éve rakosgatott puzzle kezd összeállni. Az agrárminiszter szerint „a következő lépés egy nagy magyar kereskedőlánc »felizmosítása«, feltőkésítése” lenne. Elismerte, hogy „ehhez még nem vagyunk elég erősek, azonban néhány éven belül el kell érni, hogy akár a CBA vagy a COOP, vagy a kettő együtt (...) legyen a Tescóhoz vagy a Metróhoz hasonló magyar multi, amelyik a gazdák által megtermelt javakat terítené a környező országokban." Mindezt abban az időszakban, amikor az OTP idehaza 50% fölé akarja feltornászni a piaci részesedését, tovább növelve ezzel a regionális súlyát is (amihez a magyar állam is asszisztál a kevésbé tőkeerős külföldi bankok kiszorításával: a bankadóéhoz hasonlóan ez lenne a devizaadósoknak nyújtott támogatások távlati célja). Történik ez mellesleg akkor, amikor az OTP vezére a legnagyobb magyar agrárvállalkozó (potenciális exportőr) és a magyar gazdaságpolitika legfontosabb informális irányítója. Akkor, amikor a környező országok olajiparában meghatározó jelentőségű MOL-ban az állam jelentős részesedéssel rendelkezik, és saját gáztározói vannak. Akkor, amikor az állam "erősít" az energiaszektorban, a telekomban, a TV- és hírpiacon. Akkor, amikor már ismert a kormány földbérlet-politikája (breve "foszd ki a kismagyart"), és amikor a nevezett miniszter azt is elárulja, hogy a parlament előtt lévő földtörvény-tervezet az EU irányelveivel összhangban persze lehetővé teszi az uniós polgárok számára a földvásárlást, de -- így a miniszter -- "ez az eleje a törvénynek, utána pedig van ötven oldal, ami arról szól, miképpen lehet azt elérni, hogy még se tudjon venni egy kávéskanálnyit se”. És mindezt akkor, amikor éppen "visszanyerjük függetlenségünk újabb darabját" az EU-tól a túlzott deficit eljárás alól való kikerüléssel, és Orbán uniós politikája élesen szembehelyezkedik az erősebb integrációval.
A három éve rakosgatott puzzle kezd összeállni. Minden afelé mutat, hogy a magyar kormány céltudatosan a vezető regionális gazdasági erővé igyekszik tenni Magyarországot, azon belül pedig a magyar államot, amelynek révén akár komolyabb politikai jelentőségre tehetne szert a szomszédos államok (belügyeinek) vonatkozásában, helyreállítva Nagy-Magyarország gazdasági és politikai integritásának egy részét. Az újabban egyre többet hangoztatott "erős ország" kitétel ebben a folyamatban nyeri el az értelmét, és ez az erő nem csak védené a külhoni magyar állampolgárokat, de egyéb követelésekkel is felléphetne a "kisantant" kormányokkal szemben -- egészen.... meddig is?
Orbán nyilván arra számít, hogy vagy az egész EU kudarca be fog igazolódni rövidesen, vagy a magországok hagyják leválni a perifériákat, köztük a Kárpát-medence térségét, ahol Magyarország a magyar állam tőkoncentrációs súlyánál fogva át tudja venni az irányítást. Ez persze nem jelenti azt, hogy Orbán ebben az átmeneti időszakban, ami 10 évig is elhúzódhat, ki akarná léptetni az országot az Unióból (sőt, szüksége lesz rá a tőkeáramlás akadálytalansága, illetve később a környező országokkal fenntartandó béke érdekében). Csak azt jelenti, hogy Orbánnak olyan súlyos, egyszerre lenyűgöző és baljós víziója van az országról -- és benne a projektben közvetlenül résztvevő 50-60 "új arisztokrata" és a néhány ezer "újnemesi" család vezette, illetve a maradék által kiszolgált nemzetgazdaságról -- amelyhez képest az ellenzéki pártok és szánalmas értelmiségi holdudvaruk tétova, ványadt, gondolattalan nekirugaszkodásai nem is érdemelnek említést. Mint pipafüst a levegőben, csak az illatuk rosszabb. Ugyan miért kellene őket hatalomra juttatni?
Az új birodalom születőben van. Egyetlen belső ellenfele a szabadságalapú társadalom lehet, amely mindenkinek egyenlő jogokat és kiszámíthatóságot biztosít saját életcéljai megvalósításához, ideértve, hogy senkit sem kezel eszközként: pl. nem rabol ki se nemzetstratégia, se az állami vezetők privát céljai, se a klientúrájuk finanszírozása érdekében, akkor sem, ha ezek kényelmesen egybeesnek. A szabadságnak azonban nincs kedvező közege, főleg ha egy triumfáló magyarságképpel találja magát szemben: még ki kell vívnia a saját helyét, ám közel sem biztos, hogy ki fogja tudni. A birodalomnak ezt az ellenfelét mindenesetre ne is keressétek a mai ellenzéki oldalon. Az a mozgalom és az a párt még meg sem született. És nem is fog nélküled, egy új belátás és egy új akarat nélkül! http://hafr.blog.hu/2013/05/22/nyilvanos_programiras_itt
