A Neumann (ún.) Egyetem munkatársai (György László és tsai) lírai hangvételű esszében (adatok nélkül, a bizonyítás terhét lerázva) bizonygatják, hogy "a bérarány emelése a hagyományos logikával szemben a termelékenységet is javíthatja", magyarul béremelésből lesz a termelékenység, nem pedig -- egyéb körülmények kedvező együttállását is beszámítva -- fordítva. Négy okot sorolnak, amiért a bérek emelkedése növeli a termelékenységet, tovább hizlalva az unortodoxia hazai mítoszát a saját szűk körükben, miközben Magyarország versenyképessége és összes mérvadó makrogazdasági mutatója folyamatosan romlik a térség országaival való összevetésben -- elég nagy mellénnyel kell tehát lenni ahhoz, hogy a Neumann (ún.) Egyetem munkatársai tovább érveljenek a megkezdett út mellett. De ezt teszik, méghozzá hogy!
1. A négy érvük mindegyike ínyencség. "Elsőként, a fizetések növekedése lehetővé teszi a legszegényebbeknek, hogy fogyasszanak. A dolgozók növekvő fogyasztása azt jelzi a cégeknek, hogy a piac és a vásárlóerő növekszik, ezért új kapacitások kiépítésébe kezdenek, azaz beruháznak." Világos, mint a nap. A cégek a saját versenyképességüket (nyereségességüket) rontva kifizetik a vásárlóerő növekedését (ingyen hiteleznek), aztán ezen a hiányon felbuzdulva további beruházásokba fognak, hogy a saját pénzüket visszaszerezzék a kvázi-adósaiktól, mellesleg további cash hiányt felvállalva -- csakhogy a hiányuk ettől perspektivikusan sem fog csökkenni, ellenkezőleg: a logika szerint inkább nőni fog, hiszen a "növekedést" a folyamatos külső (vállalati) finanszírozás táplálja. Tekintve, hogy a bérkiáramlás és a hitelek adó- és kamatterhei az egész tranzakciós kört tovább drágítják, a vállalatok egy része jó eséllyel még az előtt tönkremegy, hogy észrevette volna, ami munkahelyek elvesztését és a GDP-nek a csökkenését is fogja eredményezni. Bingó.
2. "Másrészt, a dolgozói fizetések emelkedése az adóbevételeket is gyarapítja, amelyből tovább erősíthető a munkaerő helyzete." Ne feledjük, hogy az ilyen és hasonló ötletek elvonják a pénzt onnan (a vállalattól), amelyik a legjobban tudja megítélni, hogy az operatív hasznát beruházásba, a részvényesei kielégítésére vagy béremelésre akarja fordítani. A recept kiötlői számottevő jövedelmet vonnának el a vállalattól és elkezdenék vele fizetni -- nem az unortodox csodát, hiszen csoda nincsen, hanem -- az ingyenélő bürokratákat (most tekintsük el nagyvonalúan a korrupt establishmenttől), akiknek semmiféle hasznuk nincsen a pénz forgatásában. Mi értelme van annak, hogy a bér adóhányadából további embereket tartunk el és mitől "erősödik tovább emiatt a munkaerő helyzete"?
3. "Harmadrészt, ha a nagyvállalatoknak nagy bért is kell fizetniük, akkor az itthon előállított termékeket magasabb áron tudják csak exportálni anyavállalataik számára, amely definíció szerint növeli a hazai munkatermelékenységet (ugyanis a kibocsátásra jutó munkaóra mennyisége állandó marad, de a kibocsátás nagyobb (értékű) lesz)". Ami a mondat első részét illeti az anyavállalatok fölött diktálandó leányvállalati kényszerről, a Neumann (ún.) Egyetem munkatársai vélhetően akkor látnak csak multicéget belülről, amikor az Aldiban bevásárolnak. Mit gondolnak, milyenek az erő- és felelősségi viszonyok egy anya és leánya között a vállalati szférában? De ennél még fontosabb: mit gondolnak, mennyi ideig marad itt a leány, ha megnövelt áron "tud csak exportálni" az ellátási lánc következő tagjának? Elárulom: A) Pont addig, amíg eléggé csökkenteni tudja a drágább munkaórák számát -- magyarul emberek kerülnek utcára. B) Vagy éppen csak arra az időre, amíg meg nem szervezik az elköltözését oda, ahol azonos minőség mellett olcsóbb a termelés. A csoda megint elmarad.
4. "Negyedrészt, ha a cégekre nagyobb bérteher nehezedik, akkor rá lesznek kényszerülve a termelékenységük javítására is, hogy kigazdálkodják a nagyobb fizetéseket. A munkafolyamatokat át kell szervezniük és elemezniük kell, hogy miként lehet hatékonyabbá tenni a termelést." Ismét nyilvánvaló az amatőr spekuláció. A bérteher eddig is nehezedik, mert a bérekre rakódó állami terhek (és általában az adóék) Európában az egyik legmagasabb nálunk, és ebből a teherből finanszírozzuk a csapnivaló hatékonysággal és minőséggel működő államot. És ezt a botrányosan működő államot akarják tovább finanszíroztatni a piaccal. Oké, a matolcsyzmus farkasvaksága. De vajon mit gondolnak a tisztelt szerzők, ha egy vállalat elkezdi (vagy inkább folytatja) a folyamatai racionalizálását, nem fog az vajon a munkahelyek számának csökkenésében is megnyilvánulni? És ha már nem megy a belső hatékonyságnövelés, akkor -- megint csak -- nem fog elmenni a vállalat oda, ahol a logisztikai költségei mellett megéri jobban termelni? És az nem fogja a munkanélküliséget növelni és az állami bevételeket csökkenteni? Mi a csoda folyik a Neumann (ún.) Egyetemen közgazdaságtan címén, amit nem szégyellnek publikálni is?! Csoda? Termelékenység "bérfelzárkózásból"? Affenét, kedves György úr (és tsai).
Az én első javaslatom a bérfelzárkózásra: levágni a Matolcsy-hidra összes fejét.