"Pártlistát az a párt állíthat, amely - legalább kilenc megyében és a fővárosban - legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított" - ez az egyik pont, amin a kormány 2020. november 10-én, a dátumbélyegző szerint 23:59 perckor T/13679. számon benyújtott javaslatával módosítanák az egyes választási tárgyú törvényeket (.pdf).
Ez a törvényjavaslat -- ha elfogadja az ogy. és a népképviselet mit nem fogadna el, ami Orbán udvarából javaslatként elékerül -- praktikusan azt jelenti, hogy az ellenzéknek csak akkor van esélye nemhogy győzelemre, de indulni is 2022-ben, ha egyetlen országos listát állít és minden vk-ben egyetlen jelöltet.
Az előadó droid (Varga J.) és a főnöke -- az akaratuk ellenére -- talán megtették így azt a szívességet az impotens/kollaboráns magyar ellenzéki pártoknak, hogy ezentúl kénytelenek legyenek az egyetlen megmaradt megoldáson dolgozni: egy lista, egy jelölt, sőt így is kezdjenek viselkedni a nyilvánosságban.
.
Sőt. Ami azt illeti, semmi se indokolja -- se a teljesítményük, se a különbözőségeik --, hogy ennyi ellenzéki párt legyen, mert így csak folyamatosan reprodukálják a Horthy-rendszer hegemonisztikus politikai képletét. Vissza kéne térni a Monarchia korabeli koncentráltabb pártrendszerhez, mindenkinek jobb lenne, ehhez persze az egók önfeláldozására volna szükség a nemzet érdekében, ami olyan ritka az utóbbi harminc év történetében, mint a fehér holló.
.
A pártvezetők és a pártok létezésében a megélhetésük okán érdekelt siserehad egy valamit árul el csak önmagáról, akármelyik alakulatot nézzük is: sokkal jobban érdekli őket a saját személyes sorsuk, mint az országé, ami önmagában nem lenne baj, ha ezt olyan hivatásban csinálnák, amiben nem ártanak közvetlenül millióknak (a diszfunkcionális viselkedésükkel), illetve a pártrendszer piacként működne, ahol viszonylag hamar ki lehet szűrni a (funkcionális) inkompetenciát. De a pártrendszer nem így működik (egyébként is kevés helyen működik így, de nálunk még sokkalta erősebb a kontraszelekció).
.
Ki hiszi már azt, hogy bármelyik pártvezetőre -- nem említek neveket, de mindegyikre egytől-egyig igaz -- olyan szüksége van ennek a népnek, mint egy falat kenyérre, mert ő az új... Adenauer, de Gaulle, Churchill, LBJ, de akárcsak Biden. Egyik se ilyen. Mindegyik tucatáru. Az egyetlen stratégiai mozdulatuk az lenne, ha a pártjaik beszüntetnék a tevékenységüket és együtt (meg másokkal) alapítanának egy új egységes ellenzéki pártot, aminek esélye lenne hatalomra jutni. Minimális eséllyel Orbán és baráti köre talán most ebbe az irányba hajthatja őket.
