Tegnapi hír, hogy az EU német vezetéssel dobta a jogállami klauzúrát a következő költségvetés feltételrendszerének kialakításából, és bár van erre hihető magyarázat, a mai német lapok egyértelmű ítélete szerint Orbán (ismét) legyőzte Merkelt. Az ember csak csodálkozik, hogyan lehet ez..., de ebbe nagyon nem tudok belemenni azon túl, hogy az EU-országok közötti messze legerősebb kapocs a kezdeti reményekkel szemben már csak gazdasági, ezért minden gazdasági érdekekre redukálódik (összhangban egyébként az évszázados német külpolitikával), és ahol ez történik, ott erkölcsről, politikai értékbeli és kulturális kohézióról csak igen esetlegesen lehet beszélni. Ez utóbbiak a gazdasági érdekekkel való konfliktusaikban rendre vereséget szenvednek.
Lehet erre azt mondani, hogy "majd meglátod, hosszú távon Merkelé a győzelem", de hát hosszú távon mind halottak vagyunk. Se Merkel nem látja a hosszú távot, se senki; amit látnak, az legföljebb a saját rövidtávú céljaik és az ezekhez rendelhető politikai taktika. Nem beszélve arról, hogy az erkölcsi, értékbeli és kulturális szempontok folyamatos megsértése nem múlik el nyomtalanul. Az Európával kapcsolatos értékillúziók a múlté, miközben egyébként a kontinens versenyképességben, innovációban és gazdasági erőben is folyamatosan mind nagyobb hátrányba szorul az USA-val és Kínával szemben. Magyarul ami kapunk cserébe Orbán elviseléséért, az a mérleg másik serpenyőjének a könnyűsége: mindkét világból a rosszabbik.
Mai hír, hogy Orbán lemondásra szólította fel az EU-Bizottság elnökhelyettesét (!), Vera Jurovát, a magyar kormányzattal szembeni kiritkája, különösen annak egyik kitétele miatt, miszerint Orbán "beteg demokráciát" épít. Orbán egy napi gondolkodás és az egyik samesza tegnapi bemelegítő méltatlankodása után ezt természetesen a nemzeti ellenállás újabb témájává tupírozta, mondván, Jurová a magyar népet támadta meg.
Nagyon nagy baj, újabb -- minőségi -- ugrás ez az EU bomlasztásában, nyilván felbátorodva Merkel és a Bizottság erkölcsi-politikai korrupciójától és elterelendő a figyelmet az erősödő hazai kormányzási válságról. A helyzet az 1930-as évek folyamatosan agresszív német Európa-politikájára és a mindenkori hülyék válaszára (appeasement) emlékeztet. Miközben természetesen Jurovának igaza van a szokásos külső megfigyelői felületesség ellenére. Kíváncsi vagyok, melyik ellenzéki párt lesz olllyyy bátor, hogy Jurová mellé álljon, netán ezt értelmesen és hathatósan tegye, a kérdésből alapvető választási alternatívát építve. Szkeptikus vagyok, ismerve a felhozatal minőségét.
Az idiotizmus ógörög eredetű szó, kezdetben a politikától elforduló (kizárólag magánéletet élő) szabadokat illették ezzel, én inkább a latin (római kori) kiterjesztését, a képzetlent, a belátóképességet nélkülöző embert értem alatta, amikor a címben alkalmazom.
Az utolsó 100 komment: