A Momentum elnöksége csaknem teljesen kicserélődött a hétvégén. Kikerült belőle pl. a fideszes csatornafirkászok által sokat támadott Donáth Anna, viszont bekerült Körömi Attila, ami minimum érdekes fejlemény. A hosszú fideszes múlttal rendelkező, majd (2004 és 2006 között) jobbikos, de minden rendelkezésre álló információ alapján azóta is antiliberális politikus eddigi megnyilvánulásai enyhén szólva inkonzisztensek a Momentum szlogenjeivel. Körömi -- még egyszer: a Mo-men-tum el-nök-sé-gi tagja -- 2004-ben már az EU-ellenes Jobbik álláspontját képviselve az EU-tagságunk ellen szavazatott (a parlamentben mindössze másodmagával leszavazta az EU-csatlakozásunk jóváhagyását), illetve 2009-ben ilyeneket nyilatkozott (gondoljunk bele ennek a mondatnak az értelmébe): "a kampány elején világossá tettem, hogy Szili Katalin személyét tartom alkalmasnak a városi közélet, a várospolitika megújítására [Pécsett].” Bár pécsi politikus, a Momemtum a Budapesti Közlekedési Központ Zrt igazgatóságába delegálta, ami minimum havi 700 ezerbe kerül az adófizetőknek. Ezt Körömi azzal kommentálta, hogy az itt gyűjtött tapasztalattal alkalma lesz a pécsi tömegközlekedést segíteni. (Nyilván.)
Hát. Én legalábbis úgy látom mindebből, hogy a lojalitására számítani egy "rendszerváltó" párt iránt, aminek a Momentum beállítja magát, enyhén szólva kockázatos. Az elnökség tagjává tenni pedig, hosszú fideszes múlttal, rengeteg fideszes, esetleg mélyállami kapcsolattal, hm, még kockázatosabb. Már-már a Momentum eredeti küldetését kérdőjelezi meg.
Körömi olyan sötét ló a magyar politikában, akit a hozzá kötődő tények és a megengedhető feltételezések miatt egy pártnak eleve távol kellene tartania magától, nemhogy az elnökségébe kooptálni. És ha ez a párt konkrétan a Momentum az ismert ambícióival és önképével, akkor az ilyen döntésnek nagyon rossz üzenete van. Nem tudni, Körömi a saját döntéséből vagy a Fidesz megbízásából ült át azonnal a Jobbikba, amikor a párt még a parlamentben sem volt; nem tudni, miért hallgatott el nagyjából 2010 és 2017 között, ami után valahogyan megtalálta a szintén korai fázisban lévő Momentumot; ahogy nem tudjuk azt sem, hogy kerülhet (miért éppen ő, ilyen múlttal?) két-három évnyi kívülről jelentéktelennek tűnő momentumozás után a párt legfelső vezetésébe, két évre a következő parlamenti választásoktól. Az, hogy "nem tudni", bőven elég ahhoz, hogy az embernek ne legyen bizalma benne, egy ilyen döntésben, következésképp ne erősödjön a bizalma abban a pártban, amelyik ezt meghozza. Néppártosodásnak rossz személyzeti választás, minden másnak meg: csak az utóbbi száz év folytatása.
Ha végül a jelenléte "politikai hasznát" nézzük, ez alapján vajon mit keres Körömi úr a múlttól való radikális elhatárolódást hirdető Momemtumban? Ha egyelőre ki is zárjuk -- bizonyíték híján -- annak a lehetőségét, hogy régi környezetét, a Fideszt szolgálja, a jelenléte annak a jele, hogy újdonsült pártja letett az egyetlen lényegi feldatáról: arról, hogy kidolgozza a nemzeti modernizáció stratégiáját, narratíváját és programját, ehelyett az elnöki testületét töri fel irányzatokra és többféle nyelven fog csicseregni a választási kampányban, a régi fideszes tradíciót erősítve ("mindenkinek azt mondjuk, amit hallani akar"), de eleve elismerve annak győzelmét, hiszen jobbat nem tud nyújtani. Körömi egyféle választói közegnek fog beszélni, kb. az ún. "nemzeti érzékenységű" választóknak, amivel -- még egyszer -- a Momentum elismeri Fidesz-Magyarország felépítésének a logikáját. Nemzeti az, ahogyan a Fidesz azt definiálja, a választói rétegződés és gondolkodás az, ahogyan azt a Fidesz definiálja, a Momentum meg ehhez alkalmazkodik és valamiféle öncsalásból kifolyólag azt hiszi, hogy jobban fogja csinálni, mint az, aki az eredeti forgatókönyvet írta és a lapokat osztja: Orbán és a Fidesz. Szomorú, silány stratégia, végeredményben semmi több mint az elmúlt száz év folytatása.
