A karanténnak én egyetlen hatását látom és hallom a gazdaságra vonatkozóan. Nevezetesen, hogy felerősödik a digitalizáció és elkülönülnek azok a dolgozók, akik -- kiegészülve azokkal, akiknek most pénzük, tehát szabad idejük van tanulni -- a (termelő, szolgáltató) szakmákban kódolni képesek, azoktól, akik csak felhasználók, miközben a "computer illiterate"-ek végleg lemaradnak. (Nyilván van egy-két szakma, amelyik kivétel marad e hármasság alól, de csak egy-kettő.) Ez felerősíti a jövedelmi koncentrációt és a lemaradók egyetlen reményévé az állami újraelosztás erősítése és végső soron valamilyen alapjövedelem válik. A jól keresők pénzt fognak áldozni arra (állami kényszer révén), hogy a munkájuk eredményét a "felhasználók" és a "lemaradók" megvegyék. Ez -- az oktatási rendszer és az egészségügy ellátás biztosította esélykiegyenlítéssel együtt -- a balos program maximuma, amiben reménykedni lehet. Magyarországon ebben sem, mert nincs értelmes baloldal, csak tudatlan, irracionális őrjöngés (ott is).
A kieső termelési (értékteremtési) időre jutó kiesett jövedelmek pótlására a civilizált kormányok (értelemszerűen az Orbán-rezsim nem) a vírusidőszakban gyakorlatilag az alapjövedelemmel kezdtek kísérletezni, aminek az a funkciója, hogy életben tartsa a családokat és -- a fogyasztás visszaesésének elejét véve -- a gazdaságot. A gazdaság leállásának idejére folyósított jövedelempótlás semmi más, mint alapjövedelem, az időszak pedig strukturálisan ugyan nem, hatásaiban mégis megegyezik azzal a feljebb jelzett -- eljövendő -- korszakkal, amelyben a munkák radikálisan elválnak szélsőségesen értékes szellemi-digitális és kevésbé értékes alkalmazói-digitális és analóg tevékenységekre, ennek nyomában pedig további alkalmazhatatlan, munka nélküli vagy éhbérért foglalkoztatott tömegek képződnek mind nagyobb méretekben.
A lényeg a jövedelmi és vagyoni koncentráció erősödése, amely csökkenti a relatív medián vásárlóerőt a napi és a tartós fogyasztási cikkek körében is -- ezt hivatott orvosolni az alapjövedelem. Az alapjövedelem a mai elképzelések szerint egységes és általános, de nem az a lényege. Vagy ilyen lesz, vagy (amit én várok) kiegészítő jövedelem, amely inflációkövető életben maradási összeg lesz, hogy az ez alatt keresők jövedelmét felhúzza a minimális (vagy adott esetben emberinek nevezhető) szintre, azaz több lesz, mint amit progresszív adórendszerrel vagy adójóíváírással el lehet érni. Mégsem segély, hanem funkcionális forráskiegészítés a gazdaságok növekedésének biztosítása érdekében, amellyel a "gazdagok" elismerik, hogy egyrészt az általuk üzemeltetett tudásnak és forrásoknak vásárlóerőt kell teremteni, másrészt felelősségük és érdekük biztosítani a minimális társadalmi békét.
A alapjövedelem (vagy jövedelemkiegészítés) rendszere az oktatási és az egészségügyi rendszer mellett a konzervatív gazdasági "filozófiának" sarokköve lehet amellett, hogy racionális és aligha elkerülhető fejlemény lesz a nemzetgazdaságokban a tudás- és jövedelmi arisztokráciát erősítő új -- az 5G, az MI és az IoT vezényelte digitális -- technológiai korszakban.