Államok azért lehetnek, mert az a közfelfogás, hogy ezek az intézkedési területükön élő emberek által megtermelt érték egy (jelentős) részéből -- döntően adók beszedése és a beszedett pénz újraosztása révén -- értéktöbbletet állítanak elő, tehát növelik a társadalmi összhasznot. Furcsa módon (lehet, hogy az én hibám) mégsem találom a közgazdaságtanban ennek az értéknövelésnek a bevett mérőszámrendszerét és -- eleve -- a mérés módját. Sőt, ha már itt tartunk, az értéknövelés (állami) módszertanát sem, benne bizonyos algoritmusokkal.

Meg kell adni, államnak "azért nehéz lenni", mert a közgazdaságtan az értéket egyfelől a piacon méri, másfelől elismeri az érték (és árának) végső szubjektivitását, és ennek megfelelően az ideális piac mindig természetes és jogi személyek garmadának találkozásaiból épül fel, amelyek között az állam és intézményei csak egy (vagy korlátozott számú) résztvevő(k). Való igaz: egy jól működő állam első ismertetőjegye, hogy gazdasági szereplőként csak egynek tartja magát a többi között -- ha elefánt nagyságúnak is. (Nem témám most az államok szabályozó, szankcionáló, védelmi, kulturális, szimbolikus stb. szerepe, hanem kizárólag a gazdasági és jóléti funkciója, amellyel közvetlen gazdasági hatással van a területén élő emberek életére -- akár közvetlenül, akár közvetetten a vállalatokon, pénzen, piacon keresztül. Ez az, ami a "szocialisztikusabb" és "konzervatívabb" pártok politikai csatározásainak tengelyében van nyugati mércével szabad társadalmakban. De ugyanígy nem témám az állam felelőssége a polgárai minimális létbiztonságáért, vagy az adószedés és az állami elsajátítás erkölcs- és politikai filozófiai vetületei. Ezek mind releváns szempontok és behatárolhatják a pusztán gazdasági és jóléti funkciók gyakorlását, általában azonban nem teszik. Ahogy kevesen állítják már, hogy a tulajdon lopás, azt is kevesen gondolják, hogy az adóztatás lopás.)

Gazdasági szereplőként akkor van helyén az állam, ha 1. nagyobb (pénzügyi) hasznot tud hajtani adott idő alatt (nagyobb megtérülést tud elérni a rá bízott pénzek újraelosztásával), mint az a helyzet, ha nem lenne, 2. és ezt olcsóbban csinálja, mint alternatív szereplők csinálnák. (Teljesítmény = hasznosság * egységnyi haszon / az egységnyi haszon előállításának költsége) Nem akarom túlbonyolítani a dolgot itt, de ezek a számítások elvégezhetők olyan változók mentén, mint a közoktatás színvonalának emeléséből a munkaerőpiacra és ezen keresztül egy gazdaság hozzáadott értékére következő hatás; a társadalom alsó jövedelmi tizedeiben élőknek biztosított adókedvezmények, segélyek, juttatások (a gondolatmenetnek megfelelően nem a "társadalmi igazságosság" nevében, hanem számítva a polgárok társadalmi jövedelmének majdani megtérülésére a munkaerőpiacon); a családpolitika és a reprodukciós ráta; az egészségügyi rendszer hatékonysága; különböző pénzügyi eszközök bevezetése a piacra stb. Nem azt állítom tehát, hogy ne lennének ideológiák, igazságosságkoncepciók, értékrendek, amelyek eleve kijelölik egy politika "elfogadható" mozgásterét ezekben a kérdésekben, hanem hogy nincsenek a (magyar) állam teljesítményét többé-kevésbé egzaktan bemutató számítások, algoritmusok, beruházási és megtérülési mutatók és/vagy általam ismert közgazdasági alapvetések (ami, mondom, az én hiányosságom lehet), amelyek egy adott költségvetést átlátható szakmai kritériumok mentén megítélhetővé tennének. Marad az ideológia mint mérce.

Általában le lehet szögezni, hogy amennyire nincsen egzakt mérőszáma az állami költések megtérülésének, annyira (ebben a mértékben) nem igazolható az adókivetés sem. Az államok adókivetési joga nem jelenti azt, hogy az adókkal nem kell elszámolni és ne kéne azok hasznosulását transzparensen bemutatni minden zárszámadás alkalmával (évente) részletesebben a parlamentnek és kivonatosan, fő számokban, az adófizető polgároknak. Ami engem illeti, a legközelebbi nemzeti konzultációban és a következő plakátkampányon ilyen számokat szeretnék látni. Ötven hülyeségre juthat egy értelmes plakát is, nem olyan nagy engedmény az észnek. Még egyszer: nem egyszerűen tőszámokat, hanem az állam legitim adókivetési jogának bizonyítékául a beszedett adók megtérülési számításait akarom látni. Ezekkel igazolja ugyanis az állam -- az újraelosztás gazdasági és szociális funkcióját illetően -- a létjogosultságát. Ha nem is akarok többet visszakapni, mint amit befizettem, abban mindenképpen biztos akarok lenni, hogy a befizetésem polgártársaim és a nemzet javára ténylegesen hasznosult azon a gépezeten keresztül, amelyet közben fenntartunk -- különben kénytelen volnék azt gondolni, hogy ez leplez valamit előlem és mégsem a legjobb ágense a közhaszon növelésének.