Még a NER mércéjével is irdatlan mértékű közpénzlopás valósult meg Húsvét égisze alatt a Mathias Corvinus Collegiumnak juttatott MOL- és Richter pakettal, plusz a mellékesen átadott ingatlanportfólióval, mai áron számolva olyan 400 Mrd+ összegben. Ezt már összevetni sem érdemes a "gazdaságvédelem" címén adott, nagy garral beharangozott, elbürokratizált húsz-harmincmilliárdos bérgaranciával és a teljesen hasznavehetetlen "gazdaságvédelmi" álintézkedésekkel, amelyek -- amint mára már a vállalatvezetőknek is leesett -- se a cégeket, se a dolgozóikat nem védik az ellehetetlenüléstől. De hát éppen az a céljuk, hogy ne mentsék meg őket. Mi folyik itt?
Semmi, amit korábban ne láttunk volna, éppen csak egy évszázadonként egyszer előforduló világválság közepette némileg szokatlan, hogy egy kormány ezzel foglalkozzék. Szemben azzal, ahogyan a nyugati demokráciák és saját vérszegény európai pártcsaládjának figyelmeztetését fogadta, hogy ti. vészterhes hónapjainkban van idejük a demokráciával foglalkozni (ha! a demokráciával! még jó, hogy nem a Mátyás-templom tornyának dőlésszögével!), ez a rezsim az, amelyik a saját korábbi aljasságát is felülmúlva gyorsítja fel a nemzet kifosztását. A felhatalmazási törvénnyel megvalósult jogi hatalomkoncentráció csak egy szelete az átfogó támadásnak, amellyel Orbán és környezete a válság ürügyén bebiztosítja, hogy a vírus okozta gazdasági, szociális és politikai kiszámíthatatlanságban elég hatalma legyen bármilyen ellenállás letöréséhez és a válságból még erősebben jöjjön ki, mint ahogy bement. A koronavírus semmi másról nem szól Orbán számára, mint egy új hatalmi helyzetről, amelyből tovább erősödve kell kijönni.
A COVID nem változtat a rezsim algoritmusán, csak gyorsítja a lefutását, mert a körülmények kiszámíthatatlanságának közepette Orbán részben bizonytalanabbul látja a környezetét, részben új lehetőségeket talált magának. Innen: több lopás, még több hazudozás, gyorsabban romló kormányzati teljesítmény, radikalizálódó diktatúra. A lényeg az algoritmus és hogy az ország pusztulásába visz: a válság sem elég ok "visszafordulni" vagy lazítani rajta, stabilizálódni pedig a természetes ragadozó volta miatt nem tud.
A magyar társadalom gyenge. Mindig is az volt, mióta az európai Nyugat (ahova nem tartozunk) fejlődése elvált a kontinens többi részétől minimum ötszáz, de inkább hétszáz éve. A gyengeség alapvetően az emberek közötti komplex együttműködést megalapozó struktúrák gyengeségét jelenti és maga után vonja a piacgazdaság, a technológia társadalmi hasznosulásának, az erkölcsi rendnek és a politikai rendszernek a gyengeségét. Orbán Viktor rezsimje ebből a felismerésből táplálkozik amellett, hogy 2002 után egyre erőteljesebben használja fel a társadalom ellen az etnonacionalizmus -- az egyetlen domináns kollektív cselekvési kódunk -- rombolóerejét. A magyar nemzet önsorsrontó algoritmusa ebben a kódban tenyészik mint -- divatosan szólva, megkockáztatva a metafora túlírtságát -- vírus, amely időről-időre elszabadul és pillanatok alatt lerombolja a megelőző évtizedek lassú építkezését (lásd Monarchia vs. etnicizmus, lásd Bethlen-féle konszolidáció vs. etnicizmus, lásd rendszerváltás vs. etnicizmus).
2010-ig a társadalmi gyengeség és az etnonacionalista kód együtt érzékeny egyensúlyban volt a Nyugat szívó hatásával, napjainkban azonban -- ahogy a COVID-pánikban a centrifugális erő radikálisan megcsappan -- nyilvánvalóvá válik, hogy az előbbiek újra felülkerekednek. Magyarország gyorsuló süllyedése és maradék fejlődőképességének szétesése előtt nincs immár semmilyen gát.
Az Orbán-rezsim semmi másról nem szól, mint a hatalomról és a hatalomnak a kormányzó kaszt személyes (főleg anyagi) érdekei szerinti felhasználásáról. A legutóbbi -- ép értelemmel, erkölccsel és humánummal eltervezhetetlen -- intézkedése a harmincnéhányezer ágy kiürítésére például semmi mást nem szolgál, mint az egészségügy költségvetési terhének csökkentését (ennyi COVID-os betegre ugyanis aligha lehet számítani, de ha mégis -- pl. mert a hetekben könnyíteni akarna a karanténon, lévén a gazdaság romokban --, az sem indokolná, hogy ennyivel előre, egyszerre ürítsék ki az intézmények fele kapacitását). És mivel (nemde?) sokkal egészségesebb az Orbán-(stróman-)família wellness központjaiban üdülni, mint a kórházi ágyat nyomni, az operatív törzs gyorsan be is jelenti, hogy nagyon komoly forrásokat raknak (három héten belül másodszor) a turizmusba. Pont látszik, kiket kell megmenteni, ugye? Nem állhat messze a valóságtól az sem, hogy a felszabaduló eü. forrásokkal egyenlő értékben vásárolnak majd fel halódó magyar cégeket, amiket gondosan nem mentettek meg. A fel nem használt és az EU által visszaküldött pénzekről meg nem nagyon beszélnek közben, de könnyen lehet, hogy egy részüket elköltik még 25 millió kínai maszkra négyszeres áron, és/vagy befoltozzák a költségvetésben nyíló lyukat -- ha kell, újabb forintrontással --, elkerülendő, hogy visszakerüljünk az IMF csecseire.
És közben nem számítanak rosszul, hogy bezsebelhetik hű népüktől az 5% népszerűségnövekedést, mert megérdemelik. Ahogy nép a kormányát.
A Fidesz-szavazók nagyon szeretik az Orbán-családot, adott esetben jobban, mint a saját gyerekeiket, rokonaikat, ismerőseiket, akiknek semmi sem jut a "gazdaságvédelemből" és kipaterolják őket a kórházakból a "megértésünket" kérve. Erről a kommunista embertípus jut eszembe, ez volt az utolsó fajta, amelyiket nem értettem és az antropológia-könyvekben sem volt benne. Most pedig itt a fideszes embertípus.
Az ellenzékről meg nem beszélek, mert olyan -- talán a lelkesebbik "demokraták" számára is világos már -- nincs. Csak foglalják a helyet.
