Most, amikor az ellenzék (közöttük is legszorgalmasabban egy-két mszp-s) keresi az érveket a felhatalmazási törvény megszavazásához, amely semmit nem tud majd megoldani abból az eredendő forrás- és készséghiányból, amely éppen Orbánék kormányzása alatt teljesedett ki Magyarországon, csak még világosabbá válik az ellenzék tökéletes koncepciótlansága, meg nem értése és normaellenessége, mindösszesen civilizálatlansága, ami a jogállam és a demokrácia üzemeltetését illeti.
Eddig is megvolt a bajom azzal, hogy a rendszerváltás első húsz éve a liberalizmus és az alkotmányosság iránti kulturális érdektelenség jegyében telt, aminek élén a politikai elit járt azzal, hogy nem forszírozta ezek mélyebb elültetését és nem követett koncepciózus népnevelő politikát. Egy darabig azt hittem, ez csak felelőtlenség, nemtörődömség és bizonyos illúziók megnyilvánulása volt egyfelől a puszta alkotmányosság erejével, másfelől a magyar nép politikai kultúrájával kapcsolatban, de az utóbbi néhány évben világossá vált, hogy a parlamenti pártok és a legerősebb parlamenten kívüli politikai mozgalom, a Momentum, vezetőinek egyként nincsen fogalmuk a jogállam kultúrájáról. Még pontosabban a fogalmiság és az érzékenység kettőse hiányzik ez ellenzéki politikai elitből (is), amely tévedhetetetlenül vezetné a megszólalásaikat, súlyt adott volna ezeknek és érveket a szájukba a demokrácia tízéves leépülésének folyamatában. Ez akkor is így van, ha bizonyos kliséket ismernek egyfelől és a gyakorlatuk mögöttese -- pl. az érdekeltségük, az erkölcseik, az akaratuk stb. -- is hiányos másfelől.
Mindennel, amit tesznek és amit nem tesznek, a diktatúrát szolgálják. Bőven elégséges bizonyíték erre, hogy diktatúra van és az ellenzék kompetenciái mit sem változtak az ide vezető úton semmit, csak a képviselőinek fizetése nőtt. A Fidesz támogatottsága stabilan egyharmad körüli a választók összességén belül teljesen függetlenül attól, hogy éppen milyen ellenzéki konstelláció üzemel és éppen melyik párt szerint lehet más a politika. Az ellenzék vatta szerepet tölt be, sokkal erősebb politikai tényező nála akár a megmaradt ellenzéki sajtó, akár a civil szféra, akár a passzív kétharmad, amely nem szavaz a Fideszre és folyamatosan gondot okoz Orbánnak.
A Fidesz zavartalanul fogja (feltehetően) bevezetni a rendeleti kormányzást és semmivel se csökken ettől se a támogatottsága, se a tágabban vett legitimitása ebben a politikai kultúrában. Majd ha eltesznek embereket láb alól, akkor talán visszaüt rá a helyzet, amelybe lavírozta magát, hogy alkalmas kormányzás helyett a lopás, a hazudozás és az erőszak útján tartja fent a hatalmát (hangsúlyozom: talán, mert ez a "szabadságszerető" nép már sokszor elnézett jóval többet az urainak, mint egy-két gyilkosság). Akkor teremtődhet majd meg a legitimitása a későbbi felelősségrevonásnak, amelyről nagymellényű ellenzékiek -- ideértve az ismert vagy feltételezett kollaboránsokat is -- szeretnek néha gondolatot váltani. Addig a hívek pont elégedettek mindennel és polgárháborút kockáztat, aki Orbánt és körét bíróság elé citálja. Hozzáteszem, a nagyon valószínűtlen legitimációs fordulat esetén ez az ellenzék akkor is kiegyezne velük és hagyná őket elmenekülni a vagyonuk mozgósítható részével. Mert ez ez ilyen -- robusztus erkölcsi minimum és következmények nélküli -- ország. Ezért is lehet, hogy még hosszú éveken át nem fogja találni a kiutat ebből a borzalomból és utána még évtizedeken át fogjuk felszámolni a kárt (ha fel fogjuk).
Nem tudom, lesz-e a belátható időben Orbán utáni helyzet politikailag. A politikai kultúránkban az én életemben azonban nem várom. El akarom kerülni a politikai publicistákra és a megmondó emberekre jellemző kategorikus jövőbelátást -- ami pont addig szokott beválni, amíg a jövő meghaladja az értelmüket --, csak ezért nem írom, hogy a következő évtizedekben lényeges tekintetekben biztosan ugyanebben a mederben fogunk haladni. Óvatosan fogalmazva is igaznak tűnik azonban, hogy ameddig előre látunk most, nem látszik olyan forrás (tudás, pénz, kényszer), ami -- nevezzük így -- polgárosuló, civilizációs pályára helyezné ezt a népet. Ezek a határaink. Ezeken belül kell kihozni a legtöbbet.
