1. Well, a font egy évtizede nem látott erősödésben, a tőzsde a reggeli nyitás óta száguld, a gazdasági Armageddon sok "szakértés" dacára egyelőre elmarad. Az aussi PM örül, Donald örül, a világban erősebb az angolszász hagyomány, mint a területi (nemzeteket összeboronáló, szupraállami) integrációs húzás. És bár Putyin is örül, ha az európai kormányok csak fele annyira lennének orosz-szkeptikusak és szabadságelvűek, mint amilyenek a toryk, akkor semmi bajunk nem lenne a kontinensen (és Magyarországon sem). Ezzel szemben ami itt folyik, az kísértetiesen emlékeztet a kontinentális háborúkat (ideértve a világháborúkat) megelőző értékválságokra, amelyek miatt az érdekütközések és elvtelen mutyik ma is kibogozhatatlan nemzeti konfliktusokba torkollhatnak, megnyitva az utat külső hódítók előtt. Én magam csak annyiban örülök az EU-tagságunknak (egy alternatív EGK/EGT-tagsággal szemben), amennyiben a magyar politikai kultúra tragikus állapotban van, a magyar választó látványosan inkompetens és Orbán a belátható időben még itt lesz a nyakunkon. (Jóllehet az EU nélkül már nem biztos, hogy itt lenne, tehát az EU-nak ez az értéke is erősen kétséges: egyszerű szabadkereskedelemmel a kezdettől -- jóval beljebb lennénk ma. Kikényszerített volna valami reális teljesítményt.)
2. Megengedhetetlenül liberális vagyok a konzervatív énemmel szemben. Egy magát komolyan vevő, hajlíthatatlan konzervatív ünnepli Orbánt, hiszen mit ért el? A népet kordában tartja, a hülyék azt kapják, amit megérdemelnek és közben boldogok (rá szavaznak), a balos fantasztákat lefizeti és/vagy lenyomja (bizonyítva, hogy ezek korruptak és/vagy gyengék, tehát nem érdemlik meg a hatalmat), a saját hatalmát az övéivel szemben is biztosítja (Mészáros & Mészáros egyik funkciója), a liberális demokráciát mint a baloldal és a progresszivisták anyatestét/anyahajóját (kontextusát) leölte, a nemzeti hagyományokat proaktívan manipulálja (mivel a hagyományok egyébként is választással és kinevezéssel jönnek létre). A megtestesült erő.
De, mint mondtam, megengedhetetlenül liberális vagyok. Komolytalan. (A komoly konzervatív kissé fasiszta, vö. "megtestesült erő", vagy nincs. Megemészti a modernség és a liberalizmus. Itt is igaz, hogy aki az eszközeiben válogatós, az kisebb eséllyel éri el a céljait. Meg az Úr is kiköpi. Ki is vagyok köpve. Viszont a megtestesült erőt közben szintén megemészti a modernség és a liberalizmus, mert képtelen termékeny, fenntartható egyensúlyt létrehozni. De hogy hogy nem, közben a liberalizmus és a modernség is folyamatos válságban van. Ki érti ezt. Egyedül talán Madách.)
A címet ("összevontposzt") Jótündér ihlette
Az utolsó 100 komment: