A nemzet smittelője élére állt az amiatti aggódásnak, hogy mégsem lesz (ma még Budapestnek hívott) fővárosunkban atlétikai VB, miután annyi eseményt olyan sikeresen megrendezett ország, város. Nos, lássuk, tényleg annyira kell-e ez nekünk, mint a falat kenyér, vagy annál azért kevésbé.
A hírhedt úszó VB költségét 24,5 milliárdra taksálta a szervezői propaganda (Gyárfás eredetileg 8 milliárdra!), ma már tudjuk, hogy inkább 120-130 milliárdba került (ha nem számítjuk Hosszú kisasszony azóta is közpénzen fizetett bizniszét a tetők alatt). A Puskás stadion: 35 milliárd forintról indult, ma meg örülhetünk, ha 190-ből megússzuk. Az inkriminált atlétikai aréna árának ma 100 milliárd feletti összeget jósolnak a híresen pontos kormányzati "szakemberek". Szerényen alkalmazva az analógiát vélhetően lesz az 200 milliárd is.
Ezzel -- mondjuk, bármelyikkel -- szemben a magyar felsőoktatás éves költségvetése 185 milliárd forint körül mozog, melyet 27 állami intézmény használ fel. Az MTA most elkonfiskált kutatóintézeti hálózata 40 (!) milliárdos költségvetési támogatást kap tokkal-vonóval, miközben ezt meghaladó saját bevételei is vannak annak bizonyítékául, hogy a magyar sportolók többségével szemben megél a világpiacon is. (Itt kivétel pl. a már említett Hosszú, aki ugyan nem átall közpénzt is igénybe venni az üzletéhez, de híresen megállja a helyét a profik között.)
Miért emelem ki a felsőoktatást és a tudományt? Nos, nyilván mert úgy gondolom, hogy amikor - a tudományban éppen nem jeleskedő, de ezt magyaros furfanggal pótoló egykori vívó - Schmitt Pál ama szóra nyitja ajkait, hogy "a nagy világversenyek rendezése nemcsak Magyarország jó hírét kelti, hanem fokozza a fiatalok érdeklődését a sport iránt, és a magyarok jó szereplésén keresztül hozzájárul az egészséges hazaszeretet erősítéséhez is", akkor és ennek ellenére a profisport nézésénél és adókkal való finanszírozásánál (az ország állapotában több mint nagyvonalú finanszírozásánál) ezerszer jobban járul hozzá az ország hírnevéhez és a fiatalok hazaszeretetéhez a magas színvonalú oktatás és a versenyképes tudományos pálya infrastruktúrája, amelyekhez tíz- és százezrek juthatnának hozzá egyetlen adott évben egy-két stadion árából. Persze ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy a schmittelő rezsim a nép elbutítása mellett a fentebb ábrázolt módon veszi ki a hasznot a stadionlázból, amit egy-egy kutatói pályázatból aligha tudna megtenni, mert hát, ugye, kádereinek meleg kiáramlásuk sincs ezekhez. (Mellesleg nem tudom, ez az "egészséges" jelző honnan jön a "hazaszeretet" előtt, de nem tudok elvonatkoztatni valami sportolói kényszerességtől: nem, nertárs, a hazaszeretet az hazaszeretet, ab ovo magától értetődően "egészséges", viszont nem minden hazaszeretet, amit a nacionalista propaganda akként hirdet. Sport és hazaszeretet összakapcsolása, hogyne mondjam, híresen diktatórikus hagyomány, de mondhatnék inkább totalitáriust. Izmos agy, jövőbe néző szem, kalapács. A magunk részéről nem szeressük.)
Tegyük még hozzá: amíg jövőre is nagy összeggel támogatja a magyar sportot az Orbán-kormány a 2020-as büdzsé tervei alapján, hiszen támogatásként 177 milliárd, míg a taorendszeren keresztül további 130 milliárd forintra számíthatnak a szövetségek és a klubok, cserébe leáll a valódi tömegsport infrastrukturális támogatása. Mármost ha bárkit is érdekelne itt a sport, az egészség meg a fiatalság összefüggésrendszere (nyilvánvalóan senkit), akkor a jelzett összegek mellett legalább mikroszkóppal láthatók lennének az iskolai sport, az átlagos sportklubok, a tanuszodák, a tornatermek stb. fejlesztésére fordított pénzek. De nem láthatók. Jövőre még kevésbé, mint eddig.
Ha most a jó Fekete-Győr minapi kifakadását akarnám kopírozni, csak reménykedhetem benne, hogy egy becstelen, buta, szervilis plagizátor és a TAO-pénzekből meg egyéb állami jutatásokból élő kiöregedett hajdani sportoló "hősök" piciny érdekköre nem fogja túl hosszan meggondolásra késztetni Karácsony főpolgármestert az atlétikai stadion ügyében, hanem ez szépen, annak rendje-módja szerint megvonja tőle a támogatását. És még ennél is jobban reménykedem abban, hogy a magyar szülőket és gyerekeket az olyan otromba hazudozás nem fogja eltéríteni a saját érdekeik világos észrevételezésétől, mint ami a ner-sportolók felhívásában áll: tudni fogják, hogy annak a sok százmilliárdnak a helye nem a stadionokban és a NER zsebeiben van, hanem -- ha tényleg a fiatalok érdekeit nézi majd egy következő kormány -- akkor a kiművelt emberfőkben.
A hazaszeretet tehát (kontrafaktuálisan) kb. ennyi: nem lopunk, nem hazudozunk és megválasztott vezetőként a népünket szolgáljuk. Ezek persze -- szellemükben mind -- a 11. parancsolat előtt jönnek.
