Mert legelőször önmagának hazudik. Illusztrációként egy beszélgetés két jobboldali történésszel nem túl régről. Lássuk ehhez, hogy a magyar jobboldal -- egyéb sikerek híján (miért, hogy az egyetlen jobboldalinak nevezhető és egyúttal vitathatatlanul sikeres kormányzati periódust, a Bethlenét, nem sikerül modellezniük és példának állítaniuk maguk elé?) és a múltjában rengeteg bűntől terhelten -- alapvetően a szimbolikus politikában él, szimbolikus narratívákból táplálkozik és mítoszokat táplál. Egyik vezető mítosza a történelmi Magyarország felbomlásáért és Trianonért való felelősség Károlyira és a bolsevik kormányra hárítása. Ebből a felelősségből ellenben csak nagyon kevés áll meg, semmivel se több -- sőt! --, mint ami Tiszát vagy az közkeletűen ellenforradalminak nevezett (revizionista, "fehér", hortyhsta) kormányokat terheli.
> Szakály: …a jegyzők egy része, nem tagadható, visszaélt a hatalmával. A legtöbben visszaélnek a hatalmukkal, ha megtehetik és ha nem kérik őket számon. Hazajött tehát 1918 végén a katonatömeg, fegyverrel a kezében, s nagyrészt olyan állapotokat talált, amilyeneket Pali fent leírt.
Hatos: Azonnal parázslani kezdett a bosszú. Égtek a kastélyok mindenütt: Ady feleségének, Boncza Bertának a kastélyát ugyanúgy felgyújtották Csucsán, ahogy Andrássy Gyula tiszadobi kastélyát, vagy épp Károlyi Mihályét Parádon. Elfeledett parasztlázadás volt itt száz éve.
Tormay Cécile rendkívül hatásos, de elfogult és történelmileg komolyan vehetetlen prózája mellett olvassuk olykor Illyés Gyulát is. A Kora tavaszt, amelyben leírja: a visszatérő katonák hogyan fosztják ki Kaposvárt. Színmagyar parasztkatonák. Ezért sem lehetett tehát megvédeni a hazát.
– Károlyi tehát bűnbak csupán?
Hatos: Az.
– Két jobboldali értelmiségivel, történésszel ülünk itt, és egyikük sem mondja fel, hogy Károlyin, a vörös hazaárulón ment el az ország? Még Szakály Sándor sem?
Szakály: Elnézést, de tőlem ilyet soha nem hallhatott senki.
– A magyar jobboldalon pedig a Horthy-kor óta mély gyökeret vert ez a magyarázat.
Szakály: Lehet, ettől még igazzá nem válik. A húszas-harmincas években Károlyi tevékenysége valóban kimeríti a hazaárulás fogalmát. Csakhogy akkorra ugye társutas már, bizonyíthatóan Benešék finanszírozzák…
Hatos: Ebben nincs vita közöttünk.
Szakály: Még abban sincs, Károlyi akarja-e Magyarország feldarabolását. Nem. Jászi Oszkár sem. Senki.
Hatos: Pontosan. Jászi ekkoriban még arról ír, hogy a Balkánon hogyan fogunk kereskedelmileg terjeszkedni. A horvátok ennek megfelelően nacionalista imperialistának is látták őket.
Szakály: Nem véletlenül.
Károlyi egyetlen akácfát nem akar Szent István birodalmából elengedni. 1919. március 3-án írja a sajtó, hogy Szatmárnémetiben megszemléli a Székely Hadosztály alakulatait és azt mondja: „nem, nem, soha” nem írok alá olyan békeszerződést, amely szétszakítja a Szent István-i birodalmat.
Nagy álma volt, hogy ott lehessünk a béketárgyalásokon. Részben ez is okozta Károlyi kétségtelen népszerűségét hatalomra jutásakor: az ígéret, hogy békepártisága, antantpártisága előnyösebb helyzetet eredményez majd az ország számára a tárgyalásokon. Arról azonban szó sincs, hogy ne lett volna neki fontos a haza: amikor francia internálásából hazajön, Károlyi rögtön kimegy a frontra. <
Mint jeleztem, azért érdemes ezeket a dolgokat újra és újra elővenni, mert a mai jobboldali (pontosabban etnicista legitimációjú) rezsim éppen az ilyen mítoszokkal érvel a "bolsevik, nemzetáruló, internacionalista" ellenzéke ellen, megteremtve a mai politikai oldalak történeti előképeit és világosan kiosztva a felelősségeket a történelmi kudarcainkért. Ez az egész törekvés azonban olyan hazugságon alapul, amelynek a nemzet mellett a legnagyobb áldozata éppen a patrióta jobboldaliság lehetősége, mert ezt beszennyezi alantas, hamis, számító politikai koncepciókkal. A koncepciós történetszemléleten kívül ráadásul az orbánista jobboldalnak alig van legitimációs eszköze: a mindennapjai a bűnözésé, a politikája nemzetellenes, az éthosza silány, a jövőképe egy szerencsejátékosé.