"Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük." (W.A.)
Hazánkban -- mint a legtöbb közösségi inkompetenciától szenvedő frusztrált országban -- a szimbolikus politikát ismerik a legjobban az emberek: ezen a nyelven születik meg csaknem minden, amihez viszonyulni tudnak. A hazai szimbolikus politika egyik fejezete a Wass Albert körül folyó végestelen -- ám annál terméketlenebb -- vita. Nemrég Karácsony Gergely és az RMDSZ-enök Kelemen Hunor fürdött meg a terméketlenségben. Most meg én.
Karácsony nem fogalmaz elég differenciáltan, amikor lenácizza, vagy akár kollaboránsozza Wasst ("a Wass Albert térnek nem nagyon örülök, megmondom őszintén, tehát a Széll Kálmán legalább nem volt – hogy mondjam – náci vagy náci kollaboráns"). Kelemen pedig Wass védelmében elegánsan átlép a lényegen, hogy Wass gondolkodása náci struktúrájú volt. Azaz magyar kontextusban az volt, ami német kontextusban a náci. "Voltak olyan nézetei" -- mondja Kelemen visszafogottan --, "amelyekkel én messzemenően nem értek egyet, de ha Sztálin mellett állt volna ki, akkor sem értettem volna egyet vele. De innentől odáig, hogy egy csuklómozdulattal lenácizzuk, hosszú út van. Főleg olyan ember ne tegye, aki ma éppen a szélsőjobbal masírozik, hogy hatalmat szerezzen." Még a témánknál is kevésbé fontos, hogy Kelemen -- úgy tűnik -- nem ismeri pontosan a magyar közéletet. Ha vannak magyar nácik, olyan Wass-féle hazaiak (Auschwitz ausgenommen), konkrétan a Mi Hazánk mozgalom, azok a Fidesszel masíroznak. A Jobbikról ma már különösebb kockázat nélkül ki lehet jelenteni, hogy nincs köze -- a múltján kívül -- a nácikhoz (a náci struktúrájú politizáláshoz).
Wass náci-szimpatizáns volt (kötőjellel, magyar környezetbe transzponálva), teljesen mindegy, ki mondja, az RMDSZ elnöke pedig Orbán csicskája (kötőjel nélkül), teljesen mindegy, ki mondja. Az előbbi nyilván nem volt pro forma náci, mert nem volt tagja az NSDAP-nak, de a gondolkodásának struktúrája -- magyar couleur locale-lal és némi elitista beütéssel -- az volt, ezért olyan közel jutott a nácizmushoz szellemiségben (a romanticizált radikális xenofóbiáig), ahol már nem számít, miben nem volt az; ahogy Kelemen se tagja a Fidesznek (=Orbán), de olyan közel jutott a szellemiségéhez, ahol már nem számít, miben jobb Orbánnál (mert azért egy-két fokkal jobb). A gyengébbek kedvéért ebből nem következik, hogy a Fidesz a magyar NSDAP. De egyik se konzervatív. A gyilkos állami antiszemitizmus, a radikális, gleichschaltoló xenofóbia és a tolvajlással megspékelt etnicizmus nem konzervatív jegyek, nagyon nem. Még a sima, kontemplatív változataik sem. Viszont nagyon könnyű, szinte észrevétlen közöttük az átmenet. Wass még a legjobb olvasatban is az a tipikus "nemzeti" magyar, Szabolcskába ojtott Szabó Dezső-light, aki nem lát tovább az orra hegyénél és nem lát jobb megoldásokat a kora gyenge átlagánál, azokat viszont szívhez szólóan népszerűsíti az értelem és a nemzet kárára. Oké, a gyilkos volta nem bizonyítható.
Kelemen szerint voltak nézetei, amelyekkel nem lehet egyetérteni. Hát voltak. Ehhez képest az erdélyi kultuszába jól beleállt az RMDSZ. Ugyanis magyar véreink az elszakadt nemzettestekben pontosan ugyanúgy nem tudják, hogyan kell nemzeti érdekű politikát folytatni odaát, mint ahogy nem tudja nagy mentoruk ideát. Ebben az értelemben aztán jó lelkiismerettel a keblükre is ölelhetik Wass grófot. Mindegyikkel a mérhetetlen gondolattalanságuk és terméketlenségük a baj.
